A sors a minap Martfűre küldött, a sörgyárba, melyben sok egyéb mellett a Soproni világost és a Gössert is főzik. Megvilágosodásom azonban most éppen nem ezekhez a sörökhöz kapcsolódik, hanem a világ egyik legnépszerűbb söréhez, a Heinekenhez.
Az amszterdami illetőségű Heineken sokak szerint Hollandia legunalmasabb söre. Gyakran nevezik jellegtelennek, általánosnak, olyasminek, ami mindenkinek ízlik, „mert” se íze se bűze. Én most már nem így gondolom. Én éreztem az ízét, nem akármilyen: banános.
Ott állok a martfűi sörgyár frissen berendezett sörkóstolójában, odakintről beszűrődik a kovaföldes szűrőberendezés fáradt dohogása. Gergő, a gyár sörkostoltató gyakornoka - nálam jó pár évvel fiatalabb, langaléta legény – színes, kinyomtatott kártyákat tesz elém, melyeken különféle gusztustalan dolgok sorakoznak, romlott tojás, hányás, káposzta, padlószőnyeg, stb. Ezek a sörben előforduló specifikus vegyi anyagok okozta ízhibák megismerését hivatottak elősegíteni, mint pl vajas, olajos, vagy füstölt, fenolos, mint a kolbász és a gyógyszer, vagy épp macskavizelet-szerű – íme a „catty” hivatalos fordítása. A legizgalmasabb ízhiba a „lightstruck”, magyarul fényíz. Ez leginkább az égett gumira emlékeztet, és a BKV járművein gyakran érezhető. Fényíze akkor lesz a sörnek, ha - akár nyitatlanul is – túl sok fény éri. Csak a világos meg zöld üveges sörökkel fordul elő, a barna üveg kellőképpen megszűri a napfényt.
Miután letudtuk a program kellemetlenebb részét és könnyedén beazonosítottam egy sor vízben oldott bűzt, végre hozzájutunk egy kis sörhöz is. Gösser, Soproni és Heineken áll az asztalon. Elmondása szerint e három íz koherens ívet képez. Az egyik végén áll a Gösser a maga férfias, hosszúéletű és határozott komlós keserűségével. Ezt követi a Soproni, ami szinte ugyanúgy keserű, csak kevésbé, és a keserűsége végébe belefér egy kis könnyed malátás édesség, majd végül a legkönnyebb és leggyümölcsösebb a Heineken. Megtudom, hogy a Heineken jellegzetes észteres édességét banánízként szokták azonosítani.
Feltámad a kiváncsiságom, mert minden igyekezetem ellenére egyelőre még nem sikerül semmiféle konkrét gyümölcsöt azonosítanom az eddig kóstolt sörökben. Ahogy hosszan gurítom le a nagy kortyot a torkomon, egy taktusnyi csend pihen meg az alacsony helyiségben, a kóstoltató reménykedve várja, hogy kimondjam, „banán”, és már azt hiszem, hogy nincsenek ízlelőbimbóim, amikor a legnagyobb csodálkozásomra hihetetlen pontos és üde banánízt érzek a korty végén, olyan kristálytisztán, mintha csak kis ikonnal volna felrajzolva a szájpadlásomra.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.