Érdekes hangok töltik meg a főzőcsarnok terét, szelepek csattannak, gőz sziszeg, alig értjük egymást ezért bemegyünk abba a kis fülkébe, ahonnan a termelésirányítás automatizált részét vezérlik. A hely másik fő erénye, hogy hangszigetelt, és nem kell benne kiabálni.
Itt alkalmam nyílik megkóstolni az említett édes, szűrt mégis sűrű sörlét, és ez az utolsó pillanat, hogy ilyen édes, mert közben az anyag már csorog is át a komlóforraló páros üstjébe. Az üstök tetején kazánajtó nyílik, ezen át kell beadagolni a komlólekvárt, és a komlógranulátumot. Ez a gyár legforróbb pontja, nyáron hatvan fokban izzadnak itt az asszonyok. A komlós sörlét ehelyütt úgy másfél óráig forralják, amíg a komló bele nem ereszti legendás keserűségét.
Itt van lehetőség az eredeti sörlével kapcsolatos korrekciókra is. Ha például nem lett elég sötét a főzet, itt még lehet hozzáönteni színezőmalátát, ami valójában egy folyadék. Sötétre pörkölt malátából nyerik ki a festéket ehhez, a végeredmény olyan, akár a csónaklakk.
Mivel a komló mellett most már kilyuggatott konzervdobozok – ezekben volt a komlólekvár - is vannak a sörlében, ismét szűrőbe küldjük, amit ezúttal örvénykádnak nevezünk. Ez centrifugálással különíti el a szárazanyagot a létől.
Ezzel véget is ér a sörfőzés, otthagyjuk a nagy főzőtermet, és a folyadék áramlását szabályozó, korai atomerőmű vezérlőpultjára emlékeztető kapcsolótáblát. A sör útja az örvénykád után bordás hűtőcsöveken át vezet, ahol 10 fokra hűl le. Itt megint több tucat cső vezeti át a sört következő terembe, mely leginkább egy kicsempézett pincére hasonlít, folyton csöpög a víz, és az iszamos csempéken levágott medúzafejhez hasonlatos kábelgubanc tekergőzik. A plafonról óriás vastőgyek lógnak be mellmagasságig – ezek az erjesztő-tankok alsó csúcsai, míg a tetejük 30-40 méter magasban van odakint. Ezekbe töltik át a sörlevet, majd hozzáadják az élesztőt, és egy kis oxigént, hogy beinduljon az erjedés, és öt-hat napig felé sem néznek. Az élesztőgombák lassan megeszik a cukor nagy részét, és amikor jóllaktak, elnehezülnek, és szépen lesüllyednek a tank aljára.
A tank duplafalú, a falában körbe vízcsövek futnak, melyek segítségével szabályozzák a hőmérsékletet, és mivel regionálisan is lehet fűteni, a sörlé tankon belüli áramlását is lehet szabályozni. Ezek itt úgynevezett unitankok, ami azt jelenti, hogy az érlelés mindhárom fázisa egy tankon belül játszódik le. A főérlelés után felmelegítik a sörlevet 13-14 fokra, és két nap alatt megetetik a gombákkal a diacetilt, amit az alkoholbontás közben termeltek. Ez egy tejkaramella ízű vegyület – ami az angolul „Butterscotch”-nak nevezett ízhibát okozza, ha benne hagyják a főzetben.
Folyt. köv.
