Berlinben rengeteg fajta sör folyik, de minden jel arra mutat, hogy sok német van, aki nem szereti a sört. Valamiért azonban nekik is sört kell inniuk, és ezért számtalan idióta koktél létezik, cseresznyés, meg málnás, meg mindenféle. A legrosszabb mégis a zöld sör, amit ezek szerint nem is a mi fradistáink találtak fel először.

A Berlini fal utolsó megmaradt pár kilométeres szakasza mögött, a Spree partján egymás hegyén-hátán tenyésznek az úgynevezett strandbarok, ahol a sportos német fiatalság strandröplabdázik, kidobósozik, ritmusosan cöccögő nyári zenére az elegánsan szitáló berlini esőben. A homokban fotelek, hordóspálmák, egy kis pallón a Spree vizén ringatózó állóhajóra lehet jutni. Itt kóstoltuk meg a Berliner Weisse-t, ezt a helyi sört, ami annyira rossz, hogy magában már senki nem issza, csakis koktélalapanyagnak számít. Így már palackozva is kapható, van belőle málnás, az piros, meg van szagosmügés – Waldmeister – az zöld. Ez utóbbihoz volt szerencsém. A szaga mint a keserűmanduláé, az íze valamiféle rágógumiéra emlékeztet. Alkohol nincs benne sok, ezért kiválóan alkalmas gyerekek rászoktatására – ezt hirdeti a címkén vigyorgó kisfiú is. 18 éven felül nem ajánlott. A kép a bizonyíték rá, hogy tényleg megkóstoltuk.