A Tripel Karmeliet az egyik legslágeresebb belga sör, tipikus tripel, tipikus apátsági, nagyon édes, nagyon erős, és erős túlzás.

A sörfőzésben az egyik legszebb dolog, hogy több száz éves, dohos, misztikus hagyományok élnek benne a mai napig. Egészen ősi dolgok tapinthatóak ki a mai eljárások, elnevezések, tradíciók mögött. Azt, hogy a tripel mire utal, senki nem tudja biztosan. Nyilvánvalóan azt jelenti, hogy tripla, de, hogy mi tripla, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint ez a tripla erősséget jelzi, mások szerint azt, hogy háromféle gabonamagból (zab, árpa, búza) készült a maláta.
Maga a sör nekem erős túlzás. Hihetetlenül nőies, habja akár valami üdítőé, és hamar elmúlik, sok benne a buborék, az egész egy picit cukorkaszerű. Az ember gyanakszik, hogy pezsgő is volna benne, itt már komoly szerephez jut az alkohol. A teste egyre kisebb, az alkohol egyre áthatóbb, majd a pörkölt maláta jut szóhoz, és beküldi a keserédességet, amit végül legyőz a keserűség, ami hamar csípőssé válik. Kalandos sör, de a hozzáadott cukor kicsit zavaró, meg egy kicsit az üvegbe adagolt élesztő is, ami zavarossá teszi, és az egész olyan benyomást kelt, mintha erjesztett mézet innánk.
Félreértés ne essék, azért nem mondom, hogy rossz. A belga sörök annyira anyagerősek, annyira kalandosak, annyi sok ízük van, hogy ha a konkrét ízkompozíció nem is ízlik, az ember mindig elégedetten dől hátra utána, és úgy érzi, érdemes volt.