Mivel a Folyékony Kenyér egyik legolvasottabb posztjának, a Gösser Natur Zitronét tárgyaló írásnak a kommentjei közt többen is hitet tettek a Pécsi Sörgyár Radlerei mellett, úgy éreztem, nem mehetek át úgy az őszbe, hogy szavukon nem fogom őket.

Dobozost sikerült kerítenem, úgy éreztem, ez esetben ez nem fogja tragikusan befolyásolni az ízélményt, ráadásul egy üdítőnek ez természetes megjelenési formája. Amikor kitöltöm, szinte érzem, ahogy a folyadék láttán tolakodnak bennem az előítéletek, és később mind beigazolódik. Színe olyan mint a pezsgőé csak fakóbb. Habja annyira tartós, hogy mire teljesen kialakulna, már el is tűnik, azaz semennyire. Szénsavja is pont olyan, mint a pezsgőé: nagy fáradt buborékok kúsznak fel méltóságteljesen a pohár oldalán. A szaga jellegzetesen traubi-szag.
Az íze döbbenetes módon szintén a traubié, csak vizesebb, vacakabb. És míg a traubi édessége emlékeim szerint némi örömet okoz, a Radler édessége a deité, keskeny és örömtelen. Hüledezve látom, hogy 1,4 százalék alkohol van benne, és azon gondolkodom, hogy valamiféle ellenőrzést mégiscsak rá kellene küldeni a gyárra, hogy egyáltalán van-e benne akármennyi sör. Ha az derül ki, hogy tényleg tesznek bele sört, akkor beszélnék a termékfejlesztővel és felhívnám a figyelmét erre a pazarlásba, ezzel az erővel 24 éves skót viszkit is tehetnének bele olyan arányban, hogy az ízben már egyáltalán ne játsszon szerepet. Javasolnám a termékfejlesztőnek, hogy esetleg tegyenek bele sörport, vagy ne is tegyék bele, csak írják rá.
Az utóíze a Deit hatóanyagára megszólalásig emlékeztető édesítőszeré ami végül csípős aszkorbinsavban összpontosul, citromosan összeszippantva az ember száját. Az üdítők legalja. Sajnos vettem belőle egy bodzásat is – mert ez is elhangzott a kommentekben – de ezek után nincs nagy kedvem kibontani. Ha mégis rászánom magam, majd írok.