A szűrő tehát eltömődött, és a folyadékáramlás megszűnt. Kicsit aggaszt, hogy nem kell-e ezek után kidobni a drága sörfőzőberendezést, ám Vecseri Beáta megnyugtat: volt már, hogy az egész sort apró darabokra kellett szétszedni, hogy kiszedjék belőle a beleragadt szemetet, de elromlani sosem fog. Ezt a főzdét ugyanis arra találták ki, hogy mindent kibírjon, és annyiban különbözik egy hagyományos sörfőzdétől, hogy minden lehetséges műveleti pont külön van választva, és a kísérleti sör ezeknek különböző kombinációin futhat át az igényeknek megfelelően.
Miközben a szűrő ovális ablakain keresztül összeráncolt szemöldökkel vizsgálgatjuk a cefrében lebegő ellenszenves fehérjefelhőt – ami csakis a malátázatlan biogabonából eredhet - , megbeszéljük, hogy legközelebb csakis ugyanennek a gabonának a hántolt verziójával érdemes kísérletezni, de hogy az igen apró szemű gabonát ki fogja meghántolni, és hogyan, arra nem is merünk gondolni. A legjobb lenne persze ezt a gabonafajtát is malátázni, ám minden malátázáshoz külön precíz receptre van szükség, és jelenleg ehhez a gabonához nincsen malátázási recept. Azt is itt fogják kikísérletezni, ha márciusban megérkezik a már megpályázott kísérleti malátázó berendezés.
A biogabonából kifőtt sejtfalalkotó bétaglükán piszkosfehér felhői egyetlen nagy büdös hártyát képeznek a törkölyön és teljesen meggátolják a folyadék lefolyását, amire a tapasztalt élelmiszeripari szakember úgy reagál, hogy előveszi a gumicsövet, kinyitja a szűrő tetejét és a cefrét leszívja a törkölyről, majd a gyanús, szürke folyadékot kézi erővel önti át a komlóforralóba.
Időközben bekapcsolódott a tevékenységbe egy szakdolgozó aspiráns is, aki fehér köpenyben, komoly ábrázattal kémcsöveket szállít a szoba egyik végéből a másikba, hogy fokolja a sörlé stádiumait, azaz ellenőrizze, mikor mennyi cukor van a lében. Miközben a fokolót huzogatja a falra szerelt vízhűtéses tokban, hogy elérje a kívánt húsz fokot, mi előveszünk a hűtőből egy jeltelen konzervdobozt, és belenyalunk a különlegességnek számító izomerizált alfasavba, amitől napokon át mindennek keserű-komlóíze lesz, én meg átérzem az élelmiszeripar teljes szépségét, ahogy ezek a fehérköpenyes hősök itt harcolnak a miniatűr ellenségekkel, minden eszközt bevetve a glükánokkal és izomerekkel, egyfajta joviális bajtársiasságban. Az egész kicsit olyan, mintha Paral írta volna és Usti nad Labemben járnánk.
A komlóforralóban aztán lassan helyrebillennek a folyamatok, a forralás jót tesz neki, már sörszíne van, és a szaga is finom, közben a szakdolgozó kollega a szottyadt pelyvát lapátolja a szemétbe, mi pedig elvonulunk kávézni. A nehezén túlvagyunk. A sör a komlóforralóból egy hőcserélőn és egy jéghűtéses hűtőn át a valahányadik erjesztő-edénybe csorog, ahonnan előzőleg ki kellett önteni a szintén az Ilzer sörgyár számára erjesztett doppelbock megbuggyant maradékát.
Meglepetésből már csak annyi maradt aznapra, hogy kiderült, hogy az Ilzer sörgyár vikingszakállú sörfőzője ugyanakkor a www.csakajosorok.hu különlegessör-importőre, és a www.fozdevadasz.hu lap írója, és ennek örömére hosszú-távú együttműködési szerződést írtunk alá a kisüzemi sörfőzdék felderítése céljából.