Ma elérkezett a nagy pillanat: fél évnyi gyorstalpaló sörakadémia után végre nekiláttam, hogy megfőzzem a saját sörömet. Vásároltam egy házi sörfőző készüléket, egy úgynevezett „home-brew kitet” és egy hónap múlva lesz valamilyen söröm.

A www.hazisor.hu-ról lehet rendelni ilyen házi sörkészítő készletet, ami egy huszonöt literes fedeles vödörből és egy csomó apró alkatrészből áll. Az eljárás lényege, hogy az angol Muntons cég által készített malátasűrítményt 1 kg kristálycukor, húsz liter víz és a mellé járó élesztő társaságában bezárjuk a vödörbe és kb. egy hétig szobahőmérsékleten tartjuk, majd amikor a fedelébe szúrt kotyogóban eláll a kotyogás – befejeződik az erjedés – akkor a vödör alján lévő csap segítségével palackokba töltjük, utána dobunk egy erjesztő-cukorkát, elindítva ezzel az utólagos erjedést. Körülbelül négy hetet tölt a palackban, és kész az angol „pub” típusú sör – bármit is jelentsen ez. Él bennem a sanda gyanú, hogy ez azt jelenti, hogy nem lesz rendesen szénsavas, csak olyan angolosan. Meglátjuk.

A dolog persze ennél sokkal rafináltabb, mert számtalan helyen tudjuk befolyásolni a sörünk ízét – és mint minden jó hobby, erre is el lehet költeni nagyon sok pénzt, különféle extra alapanyagok és hozzávalók beszerzésével. Először is mi döntjük el, hogy milyen maláta-sűrítményt használunk – van vagy 30-féle. Én az egyik alapfajtát, egy közepesen komlózott Pilsner maláta-sűrítményt választottam. Ha jó sört akar az ember, akkor a kristálycukrot helyettesíti lisztszerű malátaőrleménnyel (ebből is van light, medium és brown) – én fél kiló light malátaőrleményt és fél kiló cukrot használtam. De a legjobb játék mégis a komlóval való variálás. Kétféle komlót lehet kapni, keserű-, és aromakomlót. A keserű az Hallertau Magnum 15%-os alfasavtartalommal, az aroma az Hallertau Hersbrücker 3%-os alfasavtartalommal. A komló filterben érkezik, így könnyű kezelni, de sajnos a komló látványának örömétől megfosztja a sörmestert játszó laikust. A szagától viszont nem: érdemes bekapcsolni az elszívót. A keserű komlót 45 percig forraltam, majd a zöld vizet filterestűl a vödörbe borítottam. Az egyik filter aromakomlót 15 percig forraltam lassú tüzön, a zamat kioldására, a másik aromakomló-filtert mindössze pár percig áztattam forró vízben, az aroma kioldására. Ezt az okosságot a home-brew-kitet forgalmazó Dukárus Kft. informatív hírleveleiből hámoztam ki.

A mai nap eredménye, hogy ott áll az erjesztővödör lezárva, benne húsz liter sörcefrével, a tetejébe szúrva pedig peckesen áll a kotyogó és a hőmérő. Az egyetlen malőr a kotyogó felszerelésekor esett meg, ugyanis a fertőtlenítő folyadék, amivel a kotyogót kellett megtölteni, többször is belecsorgott a sörbe. De mivel a hazsnálati utasításban le volt írva, hogy kis mennyiségben nem befolyásolja a sör ízét, ezért továbbra is bizakodó vagyok. Úgy tűnik nem tudta megölni az élesztőt, mert ha jól hallom, már most néha elkottyantja magát. Most egy hétig csak kotyogni fog, majd lesz egy hydrométeres sűrűségellenőrzés, és ha minden jól, megy: palackozás. Egy hét múlva újra jelentkezünk.