A kis holland sörfőzde híres a szűk körben terjesztett komlós söreiről, de amibe most belefutottam, az minden képzeletet felülmúl.
Kövérkés, háromdecis, hasasodó, csatosüvegben érkezik. Az illata akár egy kisüzemi söré - kellemes, friss, már-már nyers. Színe kicsit zavaros, okkeres, habja semmi, az is azonnal eltűnik, amire magyarázatot kínál 8,7 % alkoholtartalma. Így a szerény külsőségek ellenére is tisztelettel kóstolok bele.
Az íze nagyon durva. Mondjuk olyan, mintha belezuhantam volna a komlószárító tárnájába és a szám telement volna az évtizedek alatt a mélyben izomerizálódó alfasavval, és azt sem tudnám, hol vagyok.
Ilyen komlós sört még életemben nem ittam, bár talán pont ilyenre vágytam. De ez most talán már egy kicsit sok is. Miközben végig kíméletlenül, sűrűn és virágosan és szénásan komlós, finom mézes édesség fut keresztbe az ízkompozíción, ami nagyon itatja ezt az amúgy rettentő keserű folyadékot. A komló, mintha teljesen változatlan, eredeti formájában került volna bele ebbe a sörbe, olyan döbbenetesen friss, és agresszív, hogy nem csodálkoznék rajta, ha gyanútlan sörivók elsőre fel sem ismernék a jelenséget. A nyolcvanéves cseh komlószárító monstrumok gyomrában volt ilyen átütő szag. Nem igazán kiegyensúlyozott az ízharmónia, inkább brutálisan célirányos, rángatnak benne az aromák, de mindennel együtt gratulálnom kell a holland Sint Christoffel sörfőzdének. Ezzel a sörrel eljutottak egy sarokpontig, aminél tovább nemigen lehet már menni, vége a világnak és leesünk az ízkerékről.
Persze megvan ennek is a magyarázata: ez egy szárazon komlózott sör (dry hopped), ami annyit jelent, hogy a komlót az utolsó forralás után adják hozzá, és így hihetetlenül felfokozzák a komló-ízt, ám mivel így az alfasav nem forr ki a komlóból, a keserűség nem jön ki belőle, csak a térdremegtetően sűrű virágos aromák.
