Egy hét forrás, egy hét meleg utóérlelés és két hét hűvösben való kondicionálás után nagyjából elmondható, hogy elkészült a Pilsnerem.

A fotóhoz kiválasztottam a legrondábban sikerült – tapasztalatlan kézzel - újrahasznosított sörösüvegemet – csak, hogy a kontrasztot erősítsem. Noha lehetett tudni, hogy szénsavas lesz – pont ez az utóérlelés lényege – az első meglepetés mégis akkor ért, amikor kitöltve egészségesen habzott – na nem úgy, mint pl egy meleg Duvel, melynek a habjából tornyot lehet növeszteni, de azért egész hitelesen, sörszerűen. Illata leginkább élesztős, a színe igen szerény – világossárga, fakó – ennél világosabb már nemigen lehetne.
Az első korty is nagy pillanat – egyáltalán nem rossz – sőt. Az első korty keveset árul el – előretolakszik a kevés, de kellemes buborékfelhő, és csak utána jöhetnek az ízek. A szénsavja a búzasörök szénsavasságára emlékeztet, kellemesen csípős, szúros, mégis barátságos, de hamar elillan, megszűnik, és elmarad az a fajta harapható szétrajzás, ami a búzasörök egyik legfőbb ajándéka.
A pezsgés alól felszabaduló íz egyfajta friss, üde, könnyed gondolat, ami aztán hamar megnyitja az utat a több lépcsőben támadó komló előtt. Mivel én tettem bele, nem lep meg az ambiciózus komlózás. A kedves, fűízű komlóaromák gyülekeznek először, majd a végén, ahogy lecsorog a folyadék a torkunkon, akkor odaüt a keserűkomló – elég komoran és férfiasan, de úgy nagyjából eltaláltan.
Én tehetek róla. Egy aromakomlót 5 percig forróvízben áztattam, egy másikat negyedóráig kislángon vízben főztem, a keserűkomlót viszont háromnegyed óráig forraltam, ő tehet a keserűség javáról. Figyelmeztettek, hogy sok lesz, de nem hallgattam a jó szóra, és nekem lett igazam: nem sok – pont jó.
Azt elismerem, hogy ennek a Pilsnernek nincs akkora teste, hogy az megalapozhatná ezt a keserűséget, de hát tudtam én, hogy mekkora teste lesz? Nem. A komlóról viszont határozott elképzeléseim voltak. Mindent összevetve nagyon ízlett, és valódi elégedettségre adott okot.
Nem egy erős sör, tippre max. 3-4% lehet benne az alkohol, de nagyon üdítő, és itatja magát, három üveg úgy lecsúszik, hogy észre sem venni.
Ha az anyagiakat nézzük, ebből a sörből egy üveg valahol 100 Ft körül jött ki. És teljesen iható, jól megy bármihez, amihez jól mennek a keserű Pilsnerek. A hátulütője talán csak az, hogy mivel nem testes, nem anyagerős, nem sűrű, ezért háromszor annyit lehet belőle kellemesen meginni.
Érik már egy kalandos karácsonyi Bock, ami karácsony környékén lesz kész. Azt is tüzetes vizsgálatnak vetjük alá, és utólag azt is elárulom majd, hogy mit tettem bele. Azután viszont minden bizonnyal lezárom a kísérletezést, mielőtt a VPOP drága pribékjei tiszteletüket teszik a Folyékony Kenyér szerkesztőségében, kivetik rám az egymillió forint jövedéki adóelőleg befizetési kötelezettséget, nekem meg el kell adnom a lakásomat, a gyermekeimet intézetbe helyezik, a nőm elhagy, én meg valami átmeneti szállásra költözöm, ahol nincs internet, és így képtelen lennék tovább írni ezt a kis webnaplót. A felszerelést már elajándékoztam, már csak egy alibit kell keresnem az elmúlt hetekre, valamint meg kell győznöm az illetéseket – ha kijönnek – hogy kitört kerekű kisautóktól, pókember-maszkoktól, zokniktól és könyvektől járhatatlan lakásom nem adóraktár. Hanem csak egy lakás.