Hónapok óta várja a karácsonyt ez az üveg a hűtőben. Az osztrák Gösser Bock, ami ellenétében a magyar Gösser Bockkal, nem barna, hanem világos, igazi téli, ünnepi sör.
Magyarországon mindig is kicsit egzotikusan hat egy nem barna bock, hiszen nálunk más a bock jelentéstartalma. Ez itt tehát egy valódi böjti bak sör – a bak fogalom eredetéről lásd idevonatkozó cikkünket. Az az igazság, hogy, mivel sosem kóstoltam, én sem tudtam, mit várjak ettől a par excellence ünnepi – csak húsvétkor és karácsonykor főzött sörtől. A húsvéti, karácsonyi főzést úgy tessék komolyan venni, hogy, amikor nyáron Leobenben, Gösser-országban jártam, sehol, senkinek nem volt Bock-ja - mége a gyárban sem. Tényleg nincs Bock – csakis ünnepekkor. Ezért ezt most egy ritka vad a Folyékony kenyér kóstolóasztalán, ezért is tartogattam Szentestére. Köszönet érte a Gösser magyarországi csapatának!
A sörnyitásra mindig elaltatom az elvárásaimat, ne befolyásolják az érzékeimet. A szaga kicsit szúrós, kénes, nem kifejezetten kellemes. A színe különös, szuper-fakó sárga, ahogy töltöm, megdöbbentően testetlen benyomást kelt, vékonynak tűnik, és erősen ássa alá a téli sörökről szőtt álmaimat.
Az első korty a visszafogottan pezsgő szénsavasság keretében beváltja a szúrós, csípős, kicsit kénes benyomást, amit az illata már közvetített – az ízben azonban már nem kellemetlen, bár nem valami hagyományosan ünnepélyes. Ez itt inkább a Gösser Spezial férfias ízvilágának hagyományába illik.
Aztán kiegyensúlyozott, közepesen testes keserédes formát öltve vonul le a garaton, majd, amikor eltűnt, mintegy búcsúgondolatként (as an afterthought), szétárad a szájban valami csodálatos édesség, ami egyszerre emlékeztet napfelkeltére és a sztyeppei kurgánokból kiásott hajszálvékonyra kalapált színarany szkíta tálakra. Na meg egy kicsit kandiscukorra és mézre is. Vagy a karácsonyfagyújtást jelző csilingelésre. Boldog karácsonyt!
