Még nulla fok környékén is megesik, hogy az embernek az utcán támad kedve sörözni, vagy a parkban; ilyenkor betér az első boltba és reméli, hogy akad náluk valami iható. Az Index szerkesztőségével szembeni kis boltban egészen megörültem, amikor megláttam a csinos kis sörösüveget, amire az volt írva, hogy Bavaria. De nem sokáig tartott az örömöm.

Tetszett, hogy kicsi az üveg, nem akartam ennél többet inni, és jóféle import sörnek tűnt. Aztán a pultnál kiderült, hogy 195 forintba kerül, amitől egy kicsit alábbszállt a lelkesedésem. Nincs gyanúsabb, mint az olcsó importsör. És akkor beugrott, hogy ismerem a márkát, egyszer már belefutottam és meg is szívtam – és mindenkit figyelmeztettem is rá.
Ha a kezemben volt, már nem tehettem vissza, inkább vettem egy másik sört, amit hamar elfogyasztottam, a Bavaria termékmintát meg hazavittam a laborba, tüzetesebb vizsgálat végett. A nyitott üvegnek érdekes parfümös maláta-illata van. Íze elsőre nincs, azaz tökéletesen megegyezik a vízével, aztán hamar felfedi magát a kellemetlen, parfümösen buggyant maláta és a szúrós, de gyenge keserűség, majd valami égetett cukros aroma.
Olyan, mint valami buta sörízű szörpi, mintha sűrítményből volna 9 rész vízzel felöntve. Ennek egyetlen dolog mond ellent, az utóízben kelletlenül előmászó alattomos egysíkú és szigorú komlóaroma. Erről ráismerek, hogy a kezdeti parfümösség nem is a buggyant maláta íze volt, hanem a gyümölcsös komlót volt hivatott szimbolizálni, de inkább hasonlít a Birra Moretti érthetetlenül kegyetlen komlóízére. Ezek a sörfőzők nem szeretik a kuncsaftot, vagy azt gondolják, erős férfi bármit kibír. Egyáltalán nem is csodálkozom már azon, hogy a végén az egész élményből nem marad más, mint az édesítőszer nyálkás emléke, így kerek a rossz sör. Rossz sörfőzői döntések végtelen sorozatának látszik az a sör, személyiség és karakter nélküli értelmetlen zagyvaság. Olyan, mintha a rosszul sikerült ízvilágot azzal akarnák megmenteni, hogy tompítják, vizezik, majd megijednek a víztől és még némi édesítőszert is dobnak bele. Az egyetlen jó döntés az volt, hogy mindössze két és fel decit próbálnak belőle egyszerre eladni. Ez tisztességes, mert ennyit még kiönteni sem nagy gyalázat.

A viszonylag unalmas történettel büszkélkedő Bavaria brouwerijt Laurentius Moorees alapította 1719-ben, Lieshout, észak-brabanti városkában. Ma a Bavvaria Hollnadia második legnagyobb sörgyára, 100 országba exportálják, és évente 580 litert gyártanak belőle. Rossz belegondolni. A cég életének legizgalmasabb és egyben legkellemetlenebb napja 2007-ben virradt fel, amikor is az EU versenyhivatala hatalmas méretű bírságot szabott ki rá kartellezés miatt. Kartellezni persze egyedül nem lehet: a Bavaria a Grolsch-sal, a Heinekennel és az InBevvel fogtak össze, leosztották a piacot, és elkezdték felfele tolni az árakat, hogy nekik jó legyen. Mindezt igazi krimibe illő eszközökkel, álneves, kódolt levelezésekkel, stb. Nagy blamázs volt ezzel lebukni, és sok tízmillió euróba került ez a kis bújócska, főleg a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező Heinekennek. A vicces, hogy a globálisan Heinekennél is nagyobb InBev egy fillér büntetés nélkül megúszta, ő volt ugyanis a tégla: szépen elmesélt mindent a ’96 és ’99 közt zajló kartellezésről.
A Bavaria sörgyár hírnevét továbbá az is öregbíti, hogy számos európai áruházlánc sajátmárkás söreit is ők főzik, így például a jónevű Tesco Gazdaságost is!