Egyre inkább úgy fest, hogy az amerikai kézműves-sör mozgalom nem csak a sörök világában okoz felfordulást, de a maga felszabadult posztmodern kreativitásával az egész amerikai gasztronómiát a feje tetejére állítja.

Az „anything goes” az amerikaiak némileg leegyszerűsítő és rezignált reakciója a posztmodern divatok túlkapásaira, hogyaszongya, gyakorlatilag „bármit szabad”. Evvel együtt jól leírja azt a kreatív nyüzsgést ami az amerikai gasztronómiában zajlik már jó ideje, melynek egy apró fényesen világító pontja a kézműves sörök óriási sikere. A folyékony húzóágazat egyre nyilvánvalóbban hat az éttermi gasztronómiára is. A legfrissebb hírek szerint két igazi olasz és két amerikai-olasz sörfőző új brewpubot nyit New Yorkban – egy felhőkarcoló tetőteraszán, egy 66 ezer négyzetméteres olaszos gasztropláza felett.
Ezeknek elfelejtettek szólni, hogy az olasz ételek par excellence kísérője a bor. Ilyesmi ugyanis a valóságban nem létezik. Ezek csak sokszor megénekelt hangulatok, illetve általánosítással dolgozó hagyományok, melyek sokszor egy gazdasági ágazat vagy gazdasági szereplők egy csoportjának érdekeit védik a gasztronómia varázs-köntösébe öltöztetve. Nyilván van olyan olasz étel, amihez nem illik a sör, de az tegye fel a kezét, aki még nem sörözött pizzához. Csak ugye a sört, a pizzával egyetemben a gasztronómia felkent papjai a proli dolgok közé tolták le, ezért az kvázi nem számít – ennek köszönhetően az átlag pizza és az átlag sör tényleg nem is jó.
A történethez az is hozzá tartozik, hogy Olaszország is nagy paradicsoma a mikrosörfőzdéknek – azaz microbirrificiknek, ami ugyan nem kerül be az országimázs-brossúrákba (ha egyáltalán szüksége van ilyesmire Itáliának), de Amerikában ezt már lehet tudni. Ezek szerint nemcsak ismeretség, de együttműködési hajlam is van bennük – sőt befektetni való tőke is.
A két olasz – a fenti képen összeölelkező Teo Musso, a Torinóhoz közeli piozzói Birrificio Le Baladan sörmestere és Leonardo Di Vincenzo, a Rómához közeli borgorosei Birra del Borgo sörmestere -, és a két amerikai-olasz - Sam Calagione a delaware-i Dogfish Head Craft Brewery sörmestere és Vinnie Cilurzo a kaliforniai Russian River Brewery sörmestere - társult az Eataly nevű Slow Food-orientált gasztronómiai szolgáltatóval, melynek első, hatalmas torinói Slow-Food piaca óriási siker otthon, illetve a B&B Hospitality-vel, ami vagy húsz éttermet tulajdonol világszerte, azért hogy létrehozzanak New Yorkban egy gigantikus gasztroplázát, mintegy Olaszország kulináris hídfőjét az amerikai kontinensen.
Az 5. Avenue 200-as szám - régóta gazdát kereső épület: sokat rontott az eszmei értékeén, hogy korábban a csődbe ment Lehmann Brothers kezében volt - alatt nyíló óriás Eataly földszintjén olasz kulináris piac lesz, borbolt, aztán feljebb gasztronómiai oktatóközpont, rengeteg ínyencbolt, és tucatnyi specializált étterem - vega, marha, nyershal, tengergyümölcse, pattisserie, klasszik kávézó, borbár, fagyizó, ami belefér – majd mindenek felett, a tetőteraszon egy óriási brewpub!
És nem is akármilyen: egy veretes, európai stílusú, rézüstös főzdét húznak fel a tetőre (how American!). Mind a négy olasz sörmester beszáll a sörfőzésbe, amit olasz és amerikai alapanyagokból terveznek lebonyolítani. Pasztörizálatlan, szűretlen, természetes szénsavtartalmú sört fognak főzni, melyet angol módra, kézi pumpálással fognak kicsapolni. A szortimentről ezeken kívül csak annyit lehet tudni, hogy a négy sörfőző alkalomadtán a saját neve alatt is fog söröket főzni, és hogy a sajátjukon kívül számos amerikai és olasz kézműves sörfőzde söreit tartják majd csapon, illetve üvegben. A tetőterasz brewpubjának koncepciója szerint a rusztikus, kézműves sörök Mario Batali (a B&B Hospitality egyik tulajdonosa) chef rusztikus, kézműves ételeit fogják kísérni.
Megkockáztatom, hogy ez a közeljövő legnagyobb gasztronómiai jellegű beruházása Amerikában, és egyáltalán nem véletlen, hogy köze van a jól menő mikro-söriparhoz.