A sörcímkék, sörcikkek gyűjtését mindig is gyerekes dolognak tartottam, amivel persze nem akarok megbántani senkit, hiszen senki nem állítja, hogy igazam volt. Lassan azonban bennem is elkezdett mocorogni valamiféle vonzódás e naív műalkotások iránt, és az emlékezetesebb sörök cimkéit, melyek még valahogy egyben le is áztak véletlenül, bizony sajnáltam volna kidobni, és felcsaptam a hűtő ajtajára, így magam is észrevétlenül söürrcikkgyűjtő lettem, habár még mindig jó eséllyel pályáznék hazánk legkisebb gyűjteményének megtisztelő pozíciójára.
Amúgy a jó sörcímke tényleg öröm, már régen is az volt, csak sosem hittem benne, hogy az üveg és a tartalom nélkül tartósítható volna az az izgalom, amit fogyasztás előtt a sörcímke közvetít. A sörcímke valójában epigramma: nagyon kevés eszközzel, nagyon korlátozott terjedelemben kell kifejezni az adott sör karakterét – nem úgy értem, hogy az íz karakterét, inkább a termék karakterét. A sör ugyanis lehet fiatalos vagy polgári, birodalmi vagy anarchista, elegáns vagy praktikus, összekacsintós vagy minőségelvű, hedonista vagy puritán, apollóni vagy dionüszoszi, és persze mind lehet jó. Ezekről a nehezen megfogható minőségekről a sör megkóstolása előtt kizárólag a címke ad némi útbaigazítást.
Az itthon is méltán népszerű Newcastle Brown Ale – klasszikus észak-angliai sörmárka, a brit újváriak lokálpatrióta söre – némi lelkesedést próbál jelenleg begyűjteni azzal, hogy alternatív sörcímketervezői pályázatot hirdetett. Lehet online szerkeszteni, de ha van valakinek photoshopja, le lehet tölteni a template-eket, sőt ki is lehet nyomtatni őket, ha valaki papíron szeret dolgozni. Az eddig beérkezett pályaművek is megtekinthetők, és lehet csodálkozni, milyen vacak mind. Úgy fest, a lelkes amatőrök nagy része a címke műfajának lényegét nem értik, úgyhogy ha valakinek van egy kis energiája, itt lehetne babérokat aratni, más kérdés, hogy minek. Úgy fest, hogy a győztesek egyetlen jutalma, hogy kiteszik őket a NBA honlapjára. Ez is valami?