A múltkor munkán kívül, csak úgy sörözgettünk a dunaparti belgában, újravettük a nagy klasszikusokat, én próbáltam megszeretni az Orvalt, egyelőre nem nagy sikerrel, majd néztünk egy Hopust, ami nem volt igazán jó, így életemben először visszaküldtem egy belga sört, ’sajnos ez nem az, amire számítottunk…”

Aztán a tekintetem megakadt a pulton elhelyezett újdonságok közt egy tipikus belga testalkatú hófehér üvegen, rajta fekete címke, piros betűk, és egy aranyszínű steampunk sárkány: Gulden Draak. A béna posztmodern belga sörökkel ellentétben ez a design egyszerűen jól nézett ki, így be is fizettem rá, hazavittem és az otthoni, úgymond laboratóriumi körülménynek közt csapra vertem.
A legalább hatvan különféle sört gyártó flandriai Brouwerij Van Steenberge extrém főzetének kitöltve szép színe van, teabarnába oltott meggypiros, rajta kicsi, de tömör, bézs színű habbal. Az illata izgalmas: friss, hűs, búzás, belgás, kicsit élesztős. Belekortyolásra durván édes és töményen alkoholos. Szédítően erős ital, már egyetlen korty is zsongít, azonnal érezteti a hatását, miközben édes borokat, portóit, erős likőröket idéz.
Érdemes hosszan iszogatni – ha valaki egyhajtásra megissza ezt a durván habzó 10,5 alkoholszázalékos cuccot, valószínűleg fel is fordul menten – sokat javul a sör, a levegő hatására összeérnek, finomodnak az ízek. Persze vannak benne kávés, karamelles, barnacukros ízek is, de komló végig nem nagyon érződik, és a végén sem. Nekem végig túlságosan gejl, és túlságosan édes, meg alkoholos volt, de nem tudtam abbahagyni, mert iszonyú sűrűn koncentrálódik benne a jóság. Ha belegondolok, hogy szerencsésebb országokban 30 literes hordókból csapolják, kellemes szédület fog el. Ha lehetne, akkor én egy decis csapolásokat kérnék apró kristálypohárkákba, mondjuk 3 percenként egyet, amíg boldogan röhincsélő kis kupaccá nem válok a pulton.
Aztán megtaláltam a megoldást a túlzott édességre: jó minőségű tejcsokit eszegettem mellé, a csokival a sör édessége összeméri az erejét, némileg alulmarad, ezért a sör már nem tűnik olyan édesnek, amitől az egész ízkompozíció kiegyensúlyozottabb lesz, és felfedi valóban borszerű – mazsolás karakterét.
Most már azért jó pár belgát kóstoltam, most már egyre inkább az érdekelne, melyik a legjobb belga sör! Úgy volt, hogy belgiumi szállítónk meglep minket egy Westvleterennel, ami bizonyos kimutatások szerint a világ legjobb söre, ez azonban sajnos füstbe ment. De a célzászló ki van tűzve! Most már csak szerezni kell egy üveggel.
UPDATE: most jött a hír, hogy mégis megvan a Westvleteren 12! Kalandos történet: karambol, arabok, csuhások, autós üldözés, kísértés, testi sértés és végül a szerencsés hazaérkezés, és a happy end (Westvleteren) nálam. De mindent maga idejében!