Klasterni Pivovar
Mélyen bent a turistaövezetben, ahol kékhajú nyanyák ténferegnek a feltartott esernyők nyomában, a Hradzsin mögött ott trónol az ősrégi premontrei kolostor, a Strachovi Kolostor, melyben már a tizenötödik században is főztek sört.
Távolinak tűnik, de ha az ember már amúgy is ott van a vár alatti kis utcákban, megéri a tízperces sétát. Odabent azonban van vagy 4 vendéglátóhely, ne üljünk le automatikusan bárhová. A mi sörfőzdénk egy hófehérre festett barokk melléképületekkel szegett udvarban van, és ebből a szempontból is erősen hasonlít a bécsi Salmra.
Nem mondhatjuk, hogy a 15. század óta főzik a sört, mert a főzde a történelem során többször bezárt, a helyiség lakásként és raktárként is funkcionált. Jelenlegi állapotát 2001-ben nyerte el, amikor hosszas és körültekintő felújítás során 1000 férőhelyes vendéglátóhelyet alakítottak ki benne sörfőzdével. Az építészeti környezet kb. olyan, mintha a Várszínház udvarán üldögélnénk, de nyoma sincs a budai várbeli éttermek kínosan finomkodó, turistavadász jellegének. Itt nagyüzemi vendéglátás folyik, nem túlzottan intim hangulatban, sőt.
Utánaolvastam és kiderült, hogy strahovi kolostor főzdéjében találták fel a bunkó prágai pincér ősképletét. A 19. század végén egy bizonyos Krobián nevű kocsmáros vitte a boltot, aki városszerte híres volt minősíthetetlen viselkedéséről. Sokan jártak oda csak azért, hogy szórakozzanak Strobián válogatott bunkóságain, hogy elnézegessék, hogyan intézi el a kevésbé szimpatikus vendégeket. Számos anekdota kering róla. A minimum az volt, hogy ha valaki egy jó korsó sört kért, annak azt válaszolta, hogy olyat nem tartanak. „Csak Strachovi van”. Valahonnan ismerős ez a duma.
Minket tenyeres-talpas szőke dáma szolgál ki a lehető legpokrócabb modorban. Mindent nagyon sokáig hoznak, de a lényeg, hogy a sörük világbajnok. Egyértelmű volt, hogy a Prágában is egzotikumnak számító India Pale Ale-lel kezdjük, és azután másra már nem is nagyon vágytunk. A bronzszínű IPA-nak szép sárgás habja volt. Nem egy killer IPA, markáns keserűsége barátságos és frissítő. Közepesen telt teste csupa varázslat, az illata az érett sajté, titkos aromái közt gyanta és fenyő. Felejthetetlen, nehezen leírható örömöket okozott. A búzasörük nem volt kiemelkedő, a barna viszont cseh módra kellemesen vizes, viszont meglepően sós ízű élesztős.
Richter
Kellemes helyi érdekű főzde észak-kelet Prágában, messze a turistáktól. A sörük teljesen rendben volt, noha nem hagyott erős emlékeket maga után. Élesztős, házias, friss 12 ballinos lezák. Különlegességként a Maiové Bockot lehetett megkóstolni, ami annyit tesz, Májusi Bock. Érdekes sör volt: vörös és édes, erősen alkoholos, gyógynövényes ízzel.
Pivni Festival
A legnagyobb csapda a sörök iránt érdeklődőnek. Százféle cseh sört csapolnak, és hasonló választék van üvegesből is, csak ki kell menni egy metróvégállomásra. Legalábbis úgy tűnt, hogy ez nem rossz üzlet. Már a megálló is csodálatos volt: high-tech poézis: Calatrava-stílusú hajlékony megállóépület, mögötte öt centivel valódi gabonaföld kezdődik. Csak egy negyedórácskát kell gyalogolni a látóhatáron felállított falusi vursliig. Ha a vurslin átkúsztunk kordonokkal körülvett murvás területen áll öt óriási sátor, ízlésesen elszórt toi-toi wcékkel. Ha Gerendai Odessában született volna, és ott csinálja meg a Sziget fesztivált, akkor nézne ki így. A távolban vitorlázórepülőgépek csapódnak csendesen a földbe.
A sátrakban veserepesztő malacbandák keltik a zajt, egyikben nemzeti rock, a másikban globál giccs-rokk, és még nem is tudom, micsodák, egyik kibírhatatlanabb, minta másik. Irigylem Főzdevadász csőlátását, nem hallja a ricsajt, nem látja a koszt, csakis a sör belső értékeire érzékeny.
Kis bódékban kell zsetont vásárolni, majd leülni egy hosszú sörpad mellé, és várni, hogy a pincér egyszer odataláljon. 17-es Bakalarral kezdünk, kellemes karamelles íze, némi pemetefüves aromával vegyül. Ittunk mást is, de hamar kiderült, hogy lehetetlen végigkóstolni a kínálatot – részben a sokféleség, részben a szörnyű hangulat miatt.
Úgy fest, hogy a csehek megirigyelték az Okotoberfestet és valami ahhoz hasonlót igyekeztek létrehozni Prága határában. Ez leginkább a felszolgáló hölgyek bajoros ruhácskáiból volt nyilvánvaló. Eldöntöttem, hogy soha nem megyek el az Oktoberfestre.
