A bussetói Del Ducato legegyszerűbb és legnépszerűbb sörét – a tartományt átszelő ősi, római útról elnevezett Via Emiliát - kóstoltuk nagy figyelemmel.
 

A nagyon világos szalmaszínű könnyű folyadék keskeny vékony habot ad a pohárban, ami azonban paplanszerű és tartós. Kicsit talán túlhűtöttem, mindesetre illatot nemigen bocsát ki.
Elsőre nincs semmiféle íze, majd kis kivárás után azonnal erőteljes főzelékes, gazdag komlóíz tölti be a teret. Jó minőségű, tökéletes, ízes komló a legkielégítőbb fajtából erős németes zengéssel. Aztán az élmény aprózódik, egyre több hangon kezd szólni, és előtör valami friss citrusosság, ami inkább az amerikai komlók jellegzetessége, majd végül karakteresen atomkeserű lesz egy izmos, száraz keserűkomlótól, ami azonban hamar lecseng, és szinte nincs is semmiféle utóíze – ami igen szokatlan egy ennyire komlóközpontú sörtől.
A Del Ducato szerette volna megmutatni, mit rejthet egy egyszerű pils típusú sör, és sikerült is nekik. Igaz, hogy ők minden bizonnyal felső erjesztést használtak – bár ebben nem vagyok biztos.
Érdekes gondolat nagyszerű megvalósítás. A titok, hogy háromféle komlót használtak – egy németet, egy amerikait és egy valamilyen európai keserűkomlót - és mind a hármat háromszor – a főzés három pontján – tették bele. Az utolsó alkalommal a már ászokolás alatt álló sör két hétig ázik igazi komlótobozokon - ami nagyszerű, száraz, virágos aromák egész sorát lopja a sörbe. Ahhoz képest, hogy ez az alapsörük, amiből a legtöbbet adnak el, nem éppen idő- és alapanyag spórolós recept. Egyszerűnek tűnik, de nem az. Bent marad a szokásos pilsnerek játékterén, és nem lesz belőle IPA, se imperial: 5%-os alkohol, könnyű test, könnyű utóíz, még a szomjat is nagyszerűen oltja. Nagyon kellene nekünk egy ilyen rafinált mégis egyszerű, de ütős pils.