Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.



Egy ilyet sikerült készítenem: minden tizedik halálos. Majdnem orosz rulett.


Muszáj volt már elfogyasztani a cseresznyepaprikát, és eszembe jutott, hogy azért időzik a hűtőmben, mert akkor, amikor hazahoztam hirtelen többen is megírták ezt a barátságtalan kincset. Én meg csak gyűjtögettem az ötleteket.
Egy kommentben olvastam ezt a hevenyészett receptet. Töltsd meg sajttal és kevés olajon hosszan párold. Vagy valahogy így szólt. Egyedül maradtam egy egész estére, és volt időm hosszan töltögetni, sütögetni, jó mulatság volt. Előző este egy kis olívába belenyomtam két fokhagymát, és finoman összemelegítettem. Aztán kihűtöttem és ráöntöttem a kockákra vágott fetára. Innentől ez már nagyon finom volt, akár valami punk hermelin. Másnap este kivágtam a cseripapik magos belét, az ereket viszont nem, és megtöltöttem a fokhagymás olajban úszó fetával.
Kevés olajon dinsztelgettem vagy egy órát fedő alatt, egy kis vizet is öntöttem hozzá, nehogy a paprika nyers maradjon – lehet, hogy ez hiba volt. A hosszú párolástól és a víztől ugyanis megszívta magát nedvességtől, és amikor beleharaptam, valóságos héjában főtt paprikaleves omlott a számba, meglepő és szép pillanat, mintha az ember a kutyájával csókolózna.
A feta inkább megfőtt, mint elolvadt, szemcsés lett, és sokat vesztett a varázsából. A fokhagyma tökéletesen viselkedett, mindennek fokhagymaíze lett, és még élvezni is lehetett.
Konzisztenciája miatt, meg az izgalom végett is egyben kell bekapni – így csak utólag derül ki, ha valamelyiknél félrehordott a kés és bennemaradt egy-két megatonnányi kapszaicin, ami úgy minden tizediknél ütött be. Ilyenkor sörrel mentem a maradék ízlelőbimbóimat, ehhez egy Ayinger Jahrhundertet ittam, amit még Sörspecialista újított nekem pár hónapja.
Az Ayinger szalmasárga, erősen karbonált sör, magas, bizonytalan habbal. Az íze szúrós, édes, későn megmutatkozó komlóaromával, amikor megjön, akkor viszont nagy öröm. Szép veretes komló, történelmi sör, régi német íze van. Végződése citrusosan édes, mint valami gógynövényes cukorkának, kora tavaszi gyógysör érzetét kelti, sok természet és mézvágy szorult bele.
A cseresznyepaprikacsók nem volna rossz sörkori, de van egy szervi baja: nedvdús, ezért nem kívánja annyira az ivást, még ha csíp is. A csípőst szépen tompítja a Jahrhundert édessége, komlókeserűsége pedig nagyszerűen kihozza a paprika nem-csípős, cseresznyepaprika lévén egyenesen édeskés ízét. A végére már a fogam is bizsergett
 

A bejegyzés trackback címe:

https://folyekonykenyer.blog.hu/api/trackback/id/tr492334142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alis Megvalto 2010.09.30. 13:54:57

Esteleg próbáld ki: juhtúró kikeverve kevés vajjal vagy margarinnal; örölt fehérborssal és fokhagymával fűszerezve. Ezt töltöd a cseresznyepaprikákba és sütöben - mintha paprikát sütnél - átsütöd.

AzHofi 2010.09.30. 18:43:15

Csípős után (már amennyire a magyar paprikafajták csípősek tudnak lenni = semennyire) felest kell inni hosszan öblögetve, az oldja ki a kapszaicint az ízlelőbimbók közül, nem a sör.

atlbilbaoo 2010.09.30. 21:00:13

@AzHofi: Hát nem tudom, az én paprikáim mind erősek, hogy magyar vagy sem az nem biztos, de pl a piros cseresznye mint a tüzes vas!
süti beállítások módosítása