Szép dolog az egybe tömbhús, csak nem könnyű jól elkészíteni. A sör ebben is segíthet.
Egy nagy félkilós malaccombot tartok a kezemben. Nem vágom fel. Úgy, ahogy van bepácolom némi olívaolajba, balzsamecetbe, három deci sörbe, sok köménymagba, paprikába, borsba. Már rájöttem, hogy nem biztos, hogy a Pilsner Urquell vagy a Gösser a legmegfelelőbb főzősör. Hacsak nem akarjuk konkrétan érezni a komlót a húsban. Ezért most direkt vettem egy dobozos Sopronit – húspuhítónak pont jó.
Másnap elővettem egy sárgarépát, egy fehérrépát, vagy 10 gerezd fokhagymát, 8 apró fej hagymát, és legalább 10 apró krumplit. A hagymát és a fokhagymát egészben hagytam, a répákat három-négy nagy darabra vágtam, a krumplikat pedig hosszában félbe.
A római tál aljára fél krumplikat pakoltam, majd rá a bepácolt húst, aztán körberaktam a többi zöldséggel, végül ráöntöttem a páclét. Szórtam még rá egy kiskanálnyi egész feketeborsot, két babérlevelet, és egy csomó köménymagot, majd lefedtem és a sütőbe tettem.
A római tálat először be kell áztatni hideg vízbe, és csak aztán lehet bele építkezni. A sütőt akkor kell bekapcsolni, amikor beletesszük a tálat és egy álló óráig ki sem szabad nyitni. Legalább két óra háborítatlan fővést kell neki biztosítani, aztán levenni a tetejét és nekipirítani. Közben a húst a maradék (állott) sörrel locsolgattam, és meg is lett az eredménye: valószínűtlenül pirospozsgás lett, mint valami berúgott télapó orcája.
A hús elég rendesen átfőtt, ha középen nem is volt olyan ropogósan édes, mint a gyönyörű kéreg, de azért a köményes, sörös szósszal együtt nagyon rendes fogás lett belőle. A köményes, sörös malaccomb egyszerű, férfias, elronthatatlan. Aki jobban ért az állatokhoz, biztos tudja, hogy a malac melyik testrészéből lehetett volna ezzel a módszerrel még többet kihozni. Nekem csak egy tippem van: legközelebb ugyanígy csülköt sütök.
