Adlersberg Regensburg feletti agglomerációs település, kb úgy viszonyul a városhoz, mint Makkosmária Budához. Csak itt megmaradt a kerttel és csúcsos templommal ellátott dominikánus zárda, melyben ma leginkább csak sört főznek.
Sötétedésre értünk oda, így a festői környezetről nem készült fotó, és sajnos a főzdét sem tudtuk meglátogatni, ám arról itt van egy pár fotó.
A ház büszkesége a Palmator Doppelbock, ami az egyik legviccesebb ator-végződés, amit duplabakra valaha ráaggattak. Mondjuk a megfejtést én sem tudom – miből jön ez, a tenyérből vagy a zsoltárokból, mi az a „plam” – vagy talán pálmaágakra utal?
Meglepően szép színe van: sötét, alig-alig áttetsző meggypiros folyadék. Illata savankás, élesztős, nem éppen lehengerlő. Habja nehezen támad, de sűrű lesz és lassan múlik.
A szájüregben nem okoz heves élményeket. Alacsony karbonációja, és tejszerű állaga könnyű testtel párosul. Ha ez nem igazán szimpatikus, akkor ott van még az íze.
Nyilván a karamellmalátával való játszadozás eredményeképpen lesz tejeskávé íze, ami azért fejlődik, inkább kávélikőr, és amikor kifejlődik, leginkább a Bayley’s-re hasonlít. Mindeközben valami olcsó cukrosságot is érzek benne – persze lehet, hogy ez is csak a Bayley’s szériatartozéka.
Búcsúzóul meglenget némi fűszeres, csípős komlót, de aztán csak a laposkás testen elnyúló egyre dominánsabb Bayley’s-íz marad, ami cseppet sem nyerte el a tetszésemet. Mindazonáltal lehet, hogy ha az én szülőfalumban főznék, akkor szeretném. Így nem annyira.
