Mielőtt a skót BrewDog kirobbantotta volna az alkoholfok terén vívott fegyverkezési versenyt a bajorokkal és a hollandokkal, egy másik extremitás tartotta lázban a sörös kisszínesek együgyű világát. A keserűség.

Az amerikai IPÁk elképesztően erős komlós ízei újfajta érdeklődést teremtettek a komlózottság végső határait illetően, és tavalyelőtt sorra készültek a 95 feletti IBU (International Bitterness Unit – max: 100) számmal dicsekvő sörök. Az 1000 IBU ebből a szemszögből kicsit olyan volt, mint a BrewDog End of history-je, pont egy társadalmi vita végén, erős, perdöntő állítás és az utolsó szó jogának elbirtoklása.
Nem könnyű hozzáférni a sörhöz. Előbb egy zöldes csomagolópapírt kell lehámozni róla, aztán meg kell küzdeni a drótkerettel erősített műanyagdugóval, ami drágán adja az életét. Meglepő, hogy az 1000 IBU nem narancsszínű, mint az IPÁK – noha imperial india pale ale-nek hívja magát, hanem sötétvörös, mély és nemes teaszíne van, plusz hatalmas alkoholtartalma ellenére is rendes krémes, sárgás habja, ami azonban hamar feloszlik .
Az illata szupergyümölcsös, friss, csípős, aljasan élesztős, likőrös illat, és minta lenne benne valami erdei, szottyadt aljnövényzet, nedves sötétség. A korty boros, kakaós súlyos ízzel kezdődik. Ez itt még nem a komlótól keserű, inkább a maláta pörköltségétől. Az ember akkor itt várná, hogy belépjenek a virágos, harsány aromakomlók, de hiába várja, mert ez a sör másik irányba fordul. A friss keserűkomló agresszív, méregzöld keserűsége erősödik fel. Ha zenéről beszélnénk, azt mondanánk, ebben a számban csak basszusgitár és dob van.
De azért, ha figyelünk van ott más is. Amikor a kezdeti száraz kakaósság enyhül, akkor a sör szuper-cukrosan és likőr-alkoholosan szétárad, azaz inkább leviszi a szádat, ha ezt túlélted, akkor olyan érzés, mintha spanyol erősített édes bort forgatnál a szádban, csak több benne a buborék, és előugrik a komlószörny, és lenyúl a torkodon. Egy ponton tökéletes unikumkeserűséget érzek, ezek után meg is volnék döbbenve, ha az derülne ki, hogy az unikumban nincsen komló.
Egy ilyen anyagerős, ízgazdag, 9,6%-os alkohollal megáldott sör íze folyamatosan változik, ahogy oxidálódik, és ahogy a szánk lassan hozzászokik egy-egy ízhez. Egyik pillanatban mintha halványan csípne is - szinte chilis hő árad a rettentő komlós cukorgerincből.
Az az igazság, hogy a műfaji besorolással én sem értek egyet, ez nem imperial IPA, hanem egy igazi barley-wine, csak éppen nem az a nagypapás, kandalló mellett pipázgatós nyugis fajta, hanem egy agresszív őrület. Nem kandalló mellé való, hanem egy bárba. Egy-két deci bőven elég volna belőle, és a legjobb volna konyakos pohárból inni, ki is próbáltam, csodás - sokkal finomabb, törékenyebb, borosabb.



A végén érdekes módon levendulás, földimogyorós, nehezen érthető utóízt érzek, de az is lehet, hogy az ízlelőbimbók hallucinálnak a sokktól. Az utóíz utóíze, ami addig tart, amíg valami mással le nem mosod, meg olyan, mintha nem is sört ittál volna, hanem igazi fekete csokit.
Impresszív csúcssör, valódi nagyvad, de nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ezt a „világ legkeserűbb söre” jellegű törekvést siker koronázta. Egy ekkora IBUhoz annyi cukros malátát kellett hozzátenni, hogy végül lehetetlennek bizonyult a keserűség veszélyesebb oldalainak felfedezése. És elvette belőle azt a fenyegető pusztai-vihar-illatot, amit annyira lehet imádni az IPÁban. Annak nyoma sincs.
10 kiló Simcoe-pellet illetve 6 és fél kiló alfasav extraktum került 1000 liter sörhöz. Ebből rakja össze az 1000 IBU-t, ami persze csak vicc, hiszen a skála végfoka 100-nál van, mégis egész komoly kis felzúdulás volt konzervatívabb sörös körökben, amiért a Mikkeller az IBU-val viccelődik. Annyira, hogy a dán sörfőzők közlemény kiadására kényszerültek:

“Guys,
truly sorry if we offended anyone by brewing our ’1000IBU’.
We do know about the difference in theory and actual measures and never stated to have brewed a beer with an actual IBU of 1000.
When we brew a beer like ’1000IBU’ it is a gimmick, yet it is also becourse we like to test the limits in brewing..
A couple years ago we did a beer with a theoretical IBU of 2007 for a festival in Denmark. Some people hated it, some people liked it and one thing’s for sure – it did not taste like a 100, 200 or even 300 IBU beer…I tasted like chewing a hopfield…and I personally loved it…
We ‘modern’ European brewers love innovation and gimmicks..very inspired by the most popular american brewers…
Dark Lord is on top of all lists ith a final gravity of up to 1060 (with that amount of suger you can brew a pretty strong beer) – call that innovation or call it a gimmick…who cares – people love it and it is a danm good beer.
FYI Mikkeller also brews beers at 3.9% vol., 15 IBU etc – so it is not all gimmicky….;-)
Cheers,
Mikkel
Mikkeller”