A  Kocsonyafesztivál szombatjára érkeztünk Miskolcra természetesen azért, hogy elkapjuk az ott fellelhető Kárpát medencei söröket. A vasútállomásról gyalog indultunk a belvárosba, hogy magunkba szívhassuk a "Borsodi" megyeszékhely hangulatát.
 

Az 1 fok és a lassan erőre kapó eső ellenére tömeg hömpölygött az utcákon, igazi falusi búcsú hangulat városias háttérrel.

A fesztivál sörközpontja a Kortyolda kitelepülése egy néhai papírboltba, melynek mozaikos, szocreál hangulata kellemesen idézte a cseh ivók egyszerűségét. Sajnos Kárpátaljáról végül nem érkeztek meg a sörök, így csak a Pivo Dum-Serforrás koprodukciós IPA-ját és lezákját, a Kaltenecker 11-es KRAS-át, és a Serforrás további söreit lehetett kóstolni. Kár, hogy a Keltencker pont egy ilyen világost küldött, mert noha kifejezetten kellemes íze volt, a zimankóban egyáltalán nem volt kellemes az utcán fogdosni egy hideg műanyagpoharat. Legalább azt a portert elhozhatta volna Kovács, amivel akkor fogadott, amikor hozzá ellátogattunk - vagy bármi más lélekmelegítőt. Így sajnos még ebben a helyiségben is sokan rövideztek meg forraltboroztak - ami az átlaghőmérséklet ismeretében tökéletesen logikus lépés volt.

Mesebeli lacikonyhákból nem volt hiány - ebben volt a legerősebb a fesztivál. A színpadon kopaszodó EDDA-tanítvány énekelt a Pataki-féle felejthetetlen és fájdalmas borsodi belcantóban.

Az egyetlen igazán otthonos hely szokás szerint a Kortyolda volt a Szinva teraszon, ahol Vaskó György ezúttal is tudott olyan sört mutatni, amilyet még nem ittunk. A képen látható paprikás sörnek egészen mesebeli színe van - ez a képen nem látható - a málnaszörpi pirossága találkozik a cseresznyefapác olajos vörösével, és az egészre a rózsaszínbe hajló fehér hab teszi fel a koronát. Íze, illata, teste visszafogott, egyetlen íz dominálja, a paprika, és egy picit csíp is - pont kellemesen. Keserűség nem sok van benne, édesség sem, kicsit szódás, és nagyon kellemes üdítő - állítólag a nők bomlanak érte.



A Pivovarski Dummal koprodukcióban készült cseh lezák-sör, ami arra a mutatványra késztette Vaskó urat és Mr. Surany-t, a két sörfőzőt, hogy egy infúziós sörfőzésre berendezett főzdében dekokciós eljárással készítsenek sört. A Zatec komló használatától klasszikusan keserű cseh sör lett, de a szűretlenségtől határozottan kisüzemi jellegű gömbölyű, lágy. Egyszer talán majd Budapestre is jut egy hordó belőle.



Korty-sörös palacsinta egy pohár Korttyal. A Kortyot talán nem kell bemutatni, ez itt a hely különlegessége (tokaji aszú eszenciával készül), nekem személyesen nem az esetem, mert egy kicsit édesebb annál, és a fehérjeszerkezetében is van valami erősen laktató, ami nem reprodukálja a sör önmagát itató jellegét. De azért mindig iszom egyet, mert van benne valami eredeti, megfoghatatlan íz is, amire soha nem emlékszem elég pontosan. Ezúttal egy Kortyos szósszal leöntött palacsintához ittam, és mivel a szósz elég keserű volt, így maga a pohár Korty illedelmesen felvette a desszertsör szerepet, és tulajdonképpen édes sör volt a keserű palacsintához, miközben kiadta magából az összes izgalmas aszús savasságot, egyszóval kicsit úgy viselkedett, mint egy bor.

A Brewers' Seal Silver fokozatú kriglijét Vaskó György kb egy hónappal ezelőtt nyerte a csehországi Taborban rendezett sörversenyen, ahol 400-nál is több sör vetélkedett. Nemcsak kisüzemiek, ott voltak a nagyok is, a Heineken egy újfajta borsos sörrel mutatkozott be, és mind közül a Korty lett a második helyezett - ami egy ilyen kupában nyilvánul meg. A hazai sörfőzés legkomolyabb elismerése az új évezredben. Gratulálunk!