Mayerffy Xavér Ferenc apjáról, a bajor Franz Mayerről a Magyar Sörlexikon így ír: „Franz Mayer a sörfőzőmesterséget kitanulva, a Duna mentén vándorolva jutott el Óbudára. Hamarosan a Tabáni Serfőzőház árendása lett, majd a Pesti Serfőző Céh tagja. Vagyona gyorsan gyarapodott, hatalmas szőlőbirtokot vásárolt a Sas-hegyen, s ezzel budai polgárjogot nyert. Érdekes azonban, hogy a szőlő- és borkereskedésből származó bevételeit is a sörfőzésbe forgatta vissza. A Vác melletti Csörögi-pusztát bérelte, ahol árpa- és komlótermelésbe fogott. 1789-ben, az utolsó török háború idején kilencgályányi élelmiszert adományozott a délvidéken harcoló seregeknek. Érdemei elismeréseként 1796-ban Ferenc császár és király magyar nemesi címet adományozott Franz Mayernek, aki nevét Mayerffy Ferencre magyarosította. Az immár magyar nemes Mayerffy Ferencnek öt fiúgyermeke született, akik közül hárman folytatták az atya mesterségét, ketten pedig katonatisztnek álltak. A három serfőzőmester fiú, még apjuk életében, 1800-ban bérbe vette a pesti Leopold utcai sörfőzdét is. Hamarosan azonban a Mayerffy család bérleménye lett a győri és a temesvári kamarai serfőző ház is.” - mint azt tavaly márciusban már megírtuk Petőfivel kapcsolatban >>>
A Tabáni Sörfőzőház sajnos még a huszadik század legelején, az Erzsébet híd budai hídfőjének építése közben lebontásra került, így ott most még emléktábla sincs, és nem is volna hová tenni.
A képen látható Mayerffy Xavér Ferenc 1776-ban született Pesten, „1799-től bérletbe vette a Puszta Szent Lőrinc-i Grassalkovics-birtokot, majd a bérletet felmondva, egy részét meg is vásárolta. Vecsési birtokán - többek között - szőlőiskolát is létesített, ahol új fajtákat nemesített ki akkor, amikor a magyar szőlőkultúra hanyatlásnak indult. Ezzel Széchenyi céljait is támogatta. A település határából kialakult Ferihegy városrész neve Mayerffyra emlékeztet. 1830-ban a Mayerffyak megvásárolják Gödöt. A tulajdonos Mayerffy Ferenc, és testvére Mayerffy József. Sas-hegyi szőlőiskoláját 1834-ben Schams Ferenc vette bérbe, ahol megalapította magyar fajtákkal az Országos Szőlőiskolát. Ebből fejlődött ki az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) szőlőiskolája, majd az Entz Ferenc által vezetett budai vincellérképezde utódaként a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. Tevékeny őszibarack-termesztő is volt.” Wikipedia
A Wikipedia finoman fogalmaz: „emlékeztet”. Stadler János, a HVG újságírója másképp tudja: „a németnek született Franz Mayer volt az a bizonyos „Feri”, aki elnevezte magáról azt a Vecsés és Rákoshegy közötti területet, amit – mint pesti polgár –Grassalkovich hercegtől bérelt, majd részben meg is vásárolt. Ő látta hegynek a jégkorszaki Duna-hordalékból és az azt fedő futóhomokból álló 140-150 méter magas homokbuckákat, amelyeket csak az 1940-ben kezdődő repülőtér-építéskor egyengettek el. Addig azonban szőlőhegyként művelték, mivel az eredetileg serfőzőnek tanult Franz/Feri úgy vált kiemelkedő borásszá, hogy először termővé tette a mai repülőtér területének akkori sívó homokját, majd pedig ott olyan alapos szőlőművelést vezetett be, hogy a birtokhoz csatlakoztatva még szőlész-iskolát is létesíthetett Vecsésen” forrás
Ám mindenkit óvatosságra intenék, aki a HVG tiszteletreméltó nevének hallatán készpénznek veszi Stadler János szavait. Stadler ugyanis miközben a gyerekes átnevezési lázban tomboló kormányt vádolja hagyománytiprással, önfeledten keveri apát a fiúval. Franz Mayer Bajorországban született, és a fia, Mayerffy Xavér Ferenc bérelte ki majd vette meg Ferihegyet, és nevezte el magáról – ha ugyan ennyi igaz a sztoriból.
Hogy mit követett el, amiért most elveszik tőle a repülőteret? Egyrészt nem volt magyar, még akkor sem, ha akkor azt hitte szegény, hogy a honvédség támogatásával és a nemesi cím „megvásárlásával” kedves papa ezt elintézte neki. Másrészt átkozottul sikeres tőkés volt – ezt az újpopulizmus - ami kísértetiesen hasonlít a vulgármarxizmusra, úgy mondaná, „a magyar emberek vérét szívta”. Meg egy kicsikét talán felfuvalkodott volt: egy hegyet nevezett el magáról. Arról nem ő tehet, hogy ezt később letarolták. De nemcsak pusztán nagyra tartotta magát, igyekezett is megfelelni az elvárásoknak. Nem kell erre jobb példa, mint a Gloriette: „a bécsi Gloriette mintájára Gloriettnek nevezett kör alaprajzú épületre utal, amelyet Mayerffy Ferenc emeltetett 1814-ben, amikor a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budára, és ebből az alkalomból a Szent Lőrinc pusztán katonai parádét tartottak. A porosz, az orosz és a Habsburg uralkodó a mai Gilice téren emelt kilátóból szemlélte a parádét. Az épület később Krepuska Géza professzor tulajdonába került, aki a szőlőbirtoka szélén álló épületett gazdasági célra hasznosította. Az épületet a második világháború alatt a visszavonuló német csapatok felrobbantották.” forrás + kép
A repülőteres vitát Mayerffy személyére kihegyezni mindazonáltal nyilvánvaló demagóg hőbörgés. Mayerffy nem sokat számít ebben az országban, ahol a sörfőzés mellett más hagyományok sincsenek tiszteletben tartva. Úgy általában a múlt nem érdekes, a múlt ma egész egyszerűen aktuálpolitikai játékszer, csillogó szir-szar, amit felemelnek, megszagolgatnak, majd pereceken belül megunnak és értetlenül eldobnak a mai gyerekek. És Liszt Ferenc emlegetése pedig egyértelműen a nemzetközi kulturkampf része. Hiszen Liszt bármennyire is magyarnak vallotta magát, a világ szemében nem egyértelműen magyar. Viszont, ha a budapesti reptérhez kapcsolják a nevét, akkor ezzel mintegy felcetlizik Lisztet – ez a mienk, mert minket illet, tessék megtanulni, hogy Liszt magyar volt!
