Semmi kétség, a sör és a fine dining szép párt alkotnak. De vajon tényleg a Krombacher képes a legjobban tartani az iramot a meredek ízekkel?
A Krombacher amúgy nagyon kellemes meglepetés. Apró, elegáns szénsav, könny test, és pengeéles komlózottság jellemzi. Ráadásul azonnal beugrik, mi ez a komló: a Spalt. Az, ami a Spaltert is klasszissá teszi. Ebben is tökéletesen eljátssza a szerepét. Miközben a sör nem lép ki a jóféle német lágerről alkotott elképzeléseink kereti közül.
A Bécsi Kapu tövében nyíló Bonfini Kert a múlt héten mutatta be Kerekes Sándort, az étterem tavasz-nyári chefjét, ősszel majd váltanak.
A fine dining éttermek nagy része itthon és külföldön egyaránt ott tart, hogy képes tartani egyféle jó patinás sört, amiről feltételezik, hogy afféle jolly jokerként kb. mindenhez jól megy majd. Ugyanezt az igényt hivatott kiszolgálni az Estrella Damm Inedit, Ferran Ádria nevéhez fűződő sör.
Talán nem teljesen életszerűtlen abban bízni, hogy előbb-utóbb nem homogén ízű söröket, hanem éppen hogy különleges ízű söröket fognak tartani a csúcséttermek, és bizonyos ételekhez ajánlják őket, ahogy a borokat szokás.
A képen látható marhafartőhöz amúgy nem volt rossz a Krombacher. De sokkal jobb lett volna valami könnyű porter, esetleg IPA.
Apropó: kipróbálta már valaki, hogy az a modern aromazáró pumpás dugó, amivel a borokat szokták frissen tartani, az hogy működik a sörökkel?
