A Sam Smith (Kovács Samu) nemcsak a yorkshire square-rel húzza alá önnön ódonságát (közben kiderült, hogy a szomszédos Black Sheep Brewery is használja), hanem a nagyon jellegzetes, autentikus retro-címkékkel is, melyek sikeresen elegyítik a vándorcirkuszok céllövöldéinek megjelenését egy régi cukorkásdoboz képi világával.

Fekete folyadék szép barnás habbal, ami hamar elmúlik, és csak némi csipke marad a nyomán, hosszú távon az se. Illata gyenge, savanykás.

Szénsavja a lehető leggyengédebb: nagyon selymes – a yorkshire squares nevű kőkádakban a főerjedés nagy részét szabadban tölti, és csak az utólagos erjedésben gyűlik fel a szénsav. Ahhoz képest viszont nagyszerű recenciája van, hiszen azt a kis selymes bizsergést végig ugyanúgy megtartja, nem lesz döglött soha.

Először a pörkölt maláta barátságos, édes, pörkölt ízei köszönnek, aztán ez átnemesül valamiféle boros, mazsolás, feketecsokoládés aromába, ami egyre alkoholosabbá lesz, míg végül már száraz csípős kakaó lesz belőle. Ez már a komló hatása is, valahogy az szokott a csokoládéízből száraz kakaóízt csinálni.

Kellemes, laza sör, közepesen testes, könnyen iható, az ízei sem túl harsányak, minden szépen ki van egyensúlyozva. Lekerekített, mint a yorki katedrális küszöbe, igazi régiség, ropogó tűz, hosszú mesék, nyugis esték.