A Miodowa utca a Kazimierz szélén fut végig és fő előnye, hogy lehet rajta parkolni. Ez pedig azért fontos, mert van rajta egy bolt, ahol annyiféle sört lehet kapni, hogy ha csak a legjobbakat vesszük, és mindből csak egyet, akkor sem tudjuk hazavinni autó nélkül.
A 15 féle lengyel baltic porter (melyekből tekintélyes mennyiségűt hoztam haza, és később majd meg is írom őket) mellett egy csomó ukrán és litván sör is van, de ezekbe már nem mentem bele.
De nem csak ez a bolt van az utcában, hanem Smocza Jama nevű kocsma is, ahol szintén érdekes söröket árulnak. Sajnos a föld alatt van egy kevéssé szellőző, nyirkos alulvilágított pincében, én kb 2 percet bírok ki lent. A számos és folyton változó izgalmas közepes méretű lengyel sörfőzdékből származó sörök mellett csapolt sört is árulnak. Ahogy a legtöbb alternatív sörkínálattal rendelkező krakkói kocsmában itt is a Poznan melletti miloslawi Browar Fortuna Smok (Sárkány) nevű söreit csapolják. A Srebrny Smok (kb. Világos Sárkány) szériatartozék, megkóstoltam, vacak volt. Állítólag a Zloty Smok a király. Illetve a főzde csúcstermékei, mint pl. Komes Porter – később kóstolom.
A krakkói kocsmák királya mégis a Kazimierz mulatónegyedének főterén, a Plac Nowy-n található Alchemia. Kellemesen korhadt, kopottas, meleg belső tér, majd még belsőbb és még kopottasabb szobák fogadnak, a szokásos mesés félhomályban. A szokásos alapsöröket tartják, plusz egy pár Mocne-t, azaz extra erős sört, amiket kóstoltam, de nagyon nem ízlettek. Olyan, mintha injekciós tűvel nyomnád magadba az alkoholt, és az íze is vacak. Nem annyira sör, mint inkább berúgási segédeszköz .
Amikor ezeket mind visszautasítottam, a pultos srácnak felcsillant a szeme, hogy akkor tudja, mi kell nekem, és hátulról előhozott egy Brackie Pale Ale-t. A sört a Zywiec-Heineken tulajdonában álló Bracki Browar Zamkowy főzi egy bizonyos Dorothy Chrapek nevű házi sörfőző receptje alapján, aki 2010-ben megnyerte a Festiwal Birofiliát. Szép barnás, vöröses folyadék, melyen érdekes, többféle szerkezetű, de mindenképp nagy paplanos hab tenyészik. Az íze nagyon finom karamellesen indít, aztán az elegáns komlózás, és a félreismerhetetlen gyümölcsös ale-ízek. A háttérben az édes pörköltség tökéletes, klasszikus mozdulattal adja át a helyét a hasonlóan kesernyés komlónak. A gyümölcsösségébe némi dohányos felhangok vegyülnek, aztán szegfűszeg, bors, és más csodák. Nagyszerű sör! Talán a recenciája nem tökéletes, a szép hab alatt kicsit lapos folyadék csücsül, de ez egy ale-nél tulajdonképpen elfogadható.
Végül Krakkó egyetlen brewpubjába, a CK Browarba is eljutottunk. A pokol szájaként ásítozik egy ipari méretű pincelejáró az óvárost övező parkot kívülről ölelő háztömbök egyikében. Arányaiban ehhez mérhető, hosszú lépcsősoron jutunk le a tágas dongaboltozatos pincébe, melynek a végén széles pult, mögötte rézüstök, a háttérben pedig az erjesztőtankok erdeje veszik el a sötétségben. Mindenfelé Tiffany-lámpák és rézcsövek, az asztaloknál hihetetlen magas zsiráfokat ültek körül. Szörnyű ricsaj volt, szar zene szólt, ostoba plazmatévék villództak többfelé sportközvetítésekkel és a rossz akusztika miatt felerősödtek a beszédhangok, és erőt kellett venni magunkon, hogy leüljünk. Az étlapon beígért 4-5 féléből mindössze kétféle sör volt rendelhető, a jasne, azaz világos, és a gyömbéres. Én rendeltem egy háromízű heringet, ami finom volt. A jasne viszont tipikus, az éretlenségig friss kisüzemi sör volt, egy kis istállószaggal és egy kis tisztítószer szagával. Közepes-vékony teste 1.0-s komlózást takar. Semmi értelme nem lett volna meginni. A gyömbéres viszont egyenesen rosszízű volt. A fűszeres gyömbér a pörkölt maláta keserűségével egyfajta romlott kávéízt produkált.
Nem azt mondom, hogy soha nem menjen ide senki, mert egy brewpubban nagyon tud változni a sör. Sőt: szerintem, aki arra jár, tesztelje. Csak ne kérjen korsóval, előbb inkább csak egy pohárral ugyanis nem éppen olcsó.