Az Aranysárkányt több csapos is ajánlotta, állítólag ez a legjobb Smok, ezért hazahoztam egyet.

Ezek a sárkányos sörök csak félig-meddig csinosak, tulajdonképpen klassz a sárkány, de van bennük valami izzadós vidékiség – amúgy is úgy látom, hogy lengyel sördesign keresztje az ovál – hogy nem bírnak elszakadni attól a téveszmétől, hogy a jó sörcímkének oválisnak kell lennie.

Az illata hasonlít a többi Smokéra, enyhén kisüzemi hangulatú kellemes sörházillat, hideg, nedve pincelehelet, amibe távolról némi pörkölt kávés foszlányok vegyülnek. A színe a legnemesebb indiai teáé.

Az első benyomás nagyszerű, és a többivel sem lesz gond. Erősen karakteres, férfias, sőt, rusztikusan csehes hangulatú sör. Aztán azonnal rájövök, mit érzek: füstöltmalátát! Ez aztán a mutatvány – a füstölt malátától úgy félnek a kocsmárosok, sörfőzők, mint a tűztől.  Az igaz, hogy Bambergben kultusza van, és szuper füstös söröket is készítenek, de plusz ízesítőként, árnyalatként szinte senki nem használja (persze vannak ilyenek is: De Molen, stb…, de csak az ínyencpiacon).

Amúgy erre sincs ráírva, hogy lenne benne füstöltmaláta, de akkor hogyan teszik bele a füstölt ízt – kérdem én. A füst igazi jól eltalált kuriózum, amit egy nagyon korrekt kiállású sör visz magán – üdítő komlókeserűség, csodás, közepes test, aprószemű hab, jó recencia. A komló végső szava előtt, miközben a füstön gondolkodsz, egy kicsit még savanykás is, ami üdítővé teszi. Ugyanakkor savas is, nem kell tőle elpilledni, és keserű is, bár nem túlzottan elegánsan – a komlózásra már nem jutott invenció. Igazán érdekes volna megkóstolni csapolva – már van miért visszamenni.