Kiss László, a dombóvári Kissler sörmestere a kilencvenes évek elején a nagy boom során alapította a főzdéjét Dombóvár külvárosában. Akkor a városban és a környéken 9 másik főzde működött, ma közel s távol ő az egyetlen. „Nem rettentem meg…” – válaszolta arra a kérdésre, hogy ő miért nem zárt be.
Kissler sört először tavaly ittam, a Kis Budai Sörversenyen, akkor a barna sör jutott el hozzánk, és fölényesen meg is nyerte a kategóriát. Most Kiss László mindhárom fajta sörét megkóstolhattam – mind 11.8 ballinos, 4,8-5%-os alkoholtartalmú pasztőrözetlen, szűrt sör.
A világos sör szép, nagyhabos, bár a habja nem túl tartós. Gusztusos, erős rézszíne van. Amint belekortyolok evidens, hogy mit érzek: Pilsner Urquell.
Illetve egyszerre Pilsner Urquell és friss házi bajor sör, de azért szerencsére inkább az előző. Fura, de szerintem nem ugyanabból a komlóból készül, mint a Pilsner, mégis nagyon határozottan emlékeztet rá. A határozott keserűséghez jó kis édesség is társul – ami már-már kiegyensúlyozottá teszi, de szerencsére az egyensúlyt mindenki másképp értelmezi - én azt szeretem, ha azért a komló felé dől, mint ez. Ez az a sör, amitől egyre szomjasabb leszel, egyre több lesz az energiád, feszíti a húrt és nem elaltat. Úgy fest, Kiss Lászlónak erősen „keserű keze” van, mert minden sörében sok a komló.
A Kissler Gyömbéresnek érdekes, halványan pirosas narancsszíne van, ami nem jellemzően sörszerű. A habja ennek is hamar múlik. Fura szúrós illata van, amiben egy távol-keleti kifőzde édeskés zsíros párája is megfogalmazódik – nyilván a gyömbér. Első kortyra nem is rossz, bár határozottan idegenkedem a gyömbérsöröktől. A keleti illatosság mellett a gyömbér gyökérszerű, növényi ízeit is kiemeli – valószínűleg a komló – ami ebbe is rendesen jutott. A csípésnek egész halovány távoli gyanúja is benne van.
A Kissler Keserű Barna se nem olyan fekete, se nem olyan keserű, mint amilyenre emlékeztem, hanem kicsit áttetsző meleg barna színű sör, ugyanolyan színű habbal, ami nagyon jól néz ki, de hamar múlik. Az íze kávésan savasan pörkölt és ahhoz mérten édeskés is, de végül száraz lesz és keserű és megszületik benne az a pörköltségből, édességből álló, komlókeserűvel körberajzolt barnasöríz – amit szerintem fel kéne venni a világörökség listájára, annyira jó.
Talán korábbi beszámolóimban eltúloztam a Guinnesshez való hasonlatosságot – éppencsak asszociatív módon hajaz rá – van benne valami a Guinness nyirkos, hideg keserűségéből. De aztán végül egy kis vaníliás, feketecsokis ízzel búcsúzik, egészen desszertesedik – keresűnasi. Az is biztos, hogy ilyen erős íze ilyen kellemes test mellett kevés sörnek van.
A Kissler távol van Budapesttől, nem nagyon szállítanak sehová sört, nem nagyon járnak fesztiválokra, ezért kevesen ismerik a sörüket – de itt az ideje felfedezni, mert jó sört főznek. Keressétek a standjukat a Főzdefeszten.