Május 13-14, a Főzdefesztre 3 féle sört is hoznak a Békésszentandrásiak. A Black Rose-t, a Szent András Könnyét, a Meggyes sört és bónuszba a Fekete Korsót a Krúdy Gyula utcai Darshanban lehet majd kóstolgatni. Aki komolyan gondolja, foglaljon asztalt! Alant a Folyékony Kenyér békésszentadrási riportját közöljük újra.
Az út mentén csoportosan igazoltató rendőrök, félreállított kamionok, lófráló kurvák és kikerülhetetlen méretű kombájnok - az őszi betakarítás derűs hangulatban zajlik Alföldszerte, a ködbe vesző láthatáron tempósan épül a gigantikus Mercedesz-gyár. A 4000 lakosú Békésszentandrás legfőbb turisztikai értéke a Kákafői holtág, itt 500 hétvégi ház áll, és gyakorlatilag ez teszi lehetővé, hogy itt egyáltalán sört főzzenek, hiszen az állandó lakosok hatvan százaléka munkanélküli és havi 29 ezer forintból él. Ők nem tudnák megfizetni sem a Fekete Korsót, sem a Black Rose-t.
A fő utcáról befordulva pár száz méter után a Rózsa Sörkert előtt állunk meg. Mint azt később megtudjuk, itt emberemlékezet óta vendéglátóhely állt, és mindig Rózsának hívták. Innen hát a sörök neve.
A kapuban Simkó József, a tulajdonos üdvözöl, illetve Botond, a sörfőző kutya (v.ö.:Brew Dog). Hamar bejutunk a hideg szobába, itt tizenegy hatalmas – 1600 2900 literes – erjesztő tartály áll szorosan összepréselődve – ide lettek beépítve, csak falbontással lehetne őket eltávolítani. Pekár Mihály, a sörfőző mester - ő látható az első képen - épp kovaföldet önt a szűrőrendszerbe, valami gubanc van vele, folyton habzik, az alkatrészek fele már ki lett cserélve, de ezt itt estig helyre kell kalapálnia, mert holnap már másra kell a szűrő. „Könnyű a németeknek – meghibásodik egy alkatrész – vesznek újat. Ezekhez a gépekhez már nem is gyártanak alkatrészt – nekünk kell külön készíttetni – magyarázza a sörmester némileg fáradtan.”
Valóban, az 1993-ban alapított sörfőzdében a gépek és a személyzet túlnyomó többsége a kezdettől fogva jelen van. Az elmúlt tizennyolc évben már mindent többször megszereltek, de semmit sem cseréltek le. Némi büszkeséget is kihallok a tulaj hangjából, amikor azt mondja, „Mindent meg lehet oldani”. És itt valóban ez az uralkodó hozzáállás.
A sörfőzde - az erjesztőn kívül - nem túlzottan esztétikus, viszont annál praktikusabb és jól látszik rajta az évtizedes javítgatás. Tényleg olyan akár egy fregatt, ami évtizede járja a világtengereket – recseg, nyikorog, ütött-kopott, de mindent meg lehet vele csinálni, mindent meg lehet rajta szerelni, és túléli a legkegyetlenebb viharokat is.
A főzőház hidegburkolása viszont a végső stádiumba érkezett – ezt a télen le kell cserélni. Aztán jön a meglepetés: a házilag készített pasztőrkád. Ez két nagy teknő egy szoba mélyén, mellette fura kartonnak ható barna mátrix-formával. Mint kiderült, pasztőrözéskor ebbe szorítják bele a pillepalackokat, melyek különben a forró vízben megolvadnának.
Amúgy meg persze van palackozó, kupakoló, a raktárban cimkéző, meg olyan szerkezet, amivel a kupakra ráhúzzák a fekete műanyagot – ez persze már a Black Rose-hoz kell, mert a Fekete Korsó csavarós kupakos.
Öt éve egy csapat magyar sörfőző Belgiumba látogatott, és persze nagy hatást gyakorolt rájuk mindaz, amit ott láttak. (Bár zavarba jöttek, amikor a Kwak főzőmesterének első kérdése az volt, hányadik generációs sörfőzők is ők.) Amikor hazatértek, elhatározták, hogy a látottak emlékére főznek egy adag sört. Valamiért bográcsban láttak neki a főzésnek, majd egy hordóban erjesztették. Nagyon durvára sikerült – azóta finomítgatják a receptet: ebből lett mára a Black Rose, amiből évente egy főzetet készítenek, de mivel a 9%-os sör igen sokáig eláll, majdnem egész évben kapható. A Black Rose hagyományos malátákból – festőmaláta, karamellmaláta – és más hagyományos alapanyagokból készül, de van benne egy-két titok, amit a mester nem árul el. Annyit sikerült kiszednünk belőle, hogy egy nagy adag meggyet is beleerjesztenek, illetve többféle élesztővel is találkozik, melyek közül a legérdekesebb a pezsgőélesztő (ahogy azt Ogreface a múltkorában helyesen megtippelte)
A Gold Rose – a másik 9%-os sörkülönlegességük – eredetileg olasz megrendelésre készült, de mielőtt a dolog perfektuálódhatott volna, az olaszok elbaltázták a bizniszt, így végül a Gold Rose sosem hagyta el az országot. Most már nem is fogja, mert valószínűleg nem főznek belőle többet. Helyette más különlegességeken dolgoznak: meggyesben, feketeáfonyásban és citromosban is gondolkodnak. Az utóbbit most hanyagolják, de a meggyes az előrehaladott stádiumban van. Annyira, hogy egy próbafőzetet meg is kóstolhattunk: igen szimpatikus, karakteres ital volt, nem édes és nem meggymárkás. Persze nem is aroma van benne, hanem sok igazi meggy.
Közben az is kiderült, hogy minden hiábavaló guglizás ellenére van weblapjuk, csak valamiért a kereső nem találja meg: www.serfozde.uw.hu.