Az idei Főzdefeszt titkos főszereplője: Sörapu. Az ő fóti főzdéjében készül a Grabanc IPA és a Keserű Méz. A Zappa és a Darshan fogja csapolni a Fóti Pilset, a Darshanban meg lehet kóstolni a gyömbéres sörét is, és Sörapu legújabb fejlesztését, a Hammurappi álmát! Alant a Folyékony Kenyér fóti riportjának újraközlése!
Tegnapig számos nyitott kérdés élt bennem a magyar kisüzemi sörfőzés eredetéről, kezdeteiről, főszereplőiről, de tegnap eljutottam Fótra, ahol mindent megértettem. Találkozás Gyenge Zsolttal.
Már kifelé haladunk Fótról egy domboldalon, és tanakodunk, hogy vajon a kisüzemi főzdéknek is van-e jellegzetes kéményük, amiről megismerni őket, mint a sörgyárakat Csehországban. Végül kémény és kutya alapon kiszúrjuk a házat – két agilis tigriscsíkos boxer kíséri fel a kocsinkat a felhajtón.
Gyenge Zsolt a völgy fölé magasodó családi ház pincéjébe vezet minket, ahonnan egy nyitva hagyott vasajtó mögül már kikandikál a főzőház. A főzőházban három 650 literes főzőüst áll – helyes tömzsi üstök, a tetejükön összekötött páraelvezetővel. Mindenfelé fehér csempe és neon, ahogy az már nálunk lenni szokott, de talán a sarokban szerénykedő civil mosógép vagy a kis fali mosdó miatt itt egész otthonos a hangulat – mint valami mosókonyhában.
Azonnal belevágunk a közepébe, Gyenge a karrierje kezdetéről mesél.
Történetünk kezdetén főhősünk a Kőbányai Sörgyár Kísérleti Laboratóriumában görnyedez kémcsövek felett, ballin- és cukorfokot mér, kockásfüzetbe jegyzetel, talán néha még tartályt is sikál. A Dreher nevű sör születésénél segédkezik. Az új magyar prémium sörmárkát az 1987-es BNV-n mutatják be, ahol Gyenge is ott van, és már arról álmodozik, mennyire szép is volna, ha neki is volna egy ilyen kísérleti üzeme.
Az 1989-es BNV-n is ott van Gyenge, és valamiféle GMK-s sört árul a privatizációs korszellemnek megfelelően. Akkoriban minden a BNV-n történt, más esemény nem létezett. Gyenge alaposan végigjárta kiállítókat, és egy öreg bácsin akadt meg a tekintete, aki négy lábost állított ki, és azt írta ki, hogy „Első Magyar Házi Sörfőzde”. Főhősünknek nem fért a fejébe, hogyan lehet ezzel a négy lábossal sört főzni és hosszas tanakodás után megközelítette az öregembert, hogy szakmai kérdéseket tegyen fel neki. Kiderült, hogy az illető - dr. Berecz István - németországi magyar, és hogy négy lábossal ő sem tud sört főzni, viszont pont egy főhősünkhöz hasonló agilis, fiatal magyar sörmestert keresett, hogy vele megalapítsa az Első Magyar Ház Sörfőzdét. Gyenge nem állt ellen a havi 450 márkát fizető állásajánlatnak, pláne, hogy három hétig utazgattak Németországban és sörfőzdéket látogattak. Az egész túl szép volt ahhoz, hogy igaz lehessen, és persze nem is volt igaz. Még mielőtt a főzdét megnyitották volna, az öregúrnak elfogyott a pénze, és letett a magyar söripari terjeszkedés ábrándjáról.
Gyenge Zsolt viszont már otthagyta előző állását a Kőbányai Sörgyárban, így nagy kérdés volt, hogyan fogjon hozzá a tulajdonképpeni sörfőzéshez. Akkoriban kisüzemi sörfőző vonalat csak a bajor HBH-tól lehetett beszerezni, az viszont igencsak drága volt – úgy 10 millió forint körül. Gyenge meglátta a piaci rést, kidolgozott, megrajzolt egy főzővonalat és megnyerte Balázs Lászlót befektetőnek. Az első általa kifejlesztett Jäger sörfőzdét 1990-ben állították fel Tiszafüreden.
Sajnos a befektetővel való kapcsolata nem a legjobban alakult, ami annak köszönhető, hogy a befektető nem mindig vette komolyan az ő szakmai ítéleteit, és egy időben például gazdaságossági megfontolásokból acél helyett alumíniumból gyártatta az erjesztő tartályokat. Mire a szénsav elkezdte kirágni az alu tartályok oldalát, addigra már 30 Jäger főzde működött az országban, és Gyengének is elfogyott a türelme.
1992-ben saját céget alapított, és ezúttal nem egy, hanem öt befektetőt nyert meg az ügynek, akiket így könnyebb volt irányítani, és Gyenge végre a saját maga ura lett. Az Osterbräu nevű új cég az első főzdéjét Bácsalmáson építi. Ugyanabban az évben bemutatkozik a BNV-n, és el is ad vagy harminc sörfőzdét. Egy évvel később már 70 sörfőzdét értékesít ugyanott. A felzsőzsolcai Serforrás főzde is az ő kezéből került ki.
Az óriási sikernek több oka is van. Gyenge pl. rájött, hogy az akkori szabályok szerint a szűretlen sör nem jövadóköteles, és ezzel a kilátással a sörfőzés nagyon jó üzletnek tűnt. Ráadásul akkor még nyaranta sörhiány volt Magyarországon, így mindenki láthatta, hogy nagyobb a kereslet, mint a kínálat.
1993 után azonban fordult a kocka és itthon egyre kevesebben akartak sörfőzdét venni, ezért Gyenge elkezdett külföldre tekingetni. 1995 és 2005 között konkréten egyetlen főzdét sem adott el itthon. (2005-ben megnyílt a domonyi Osterbräu – amihez a Tölgyfa utcai kocsma is tartozik). Viszont külföldre annál többet. 100-nál is több sörfődét gyártatott le és üzemelt be Tadzsikisztánban, Üzbegisztánban, Ukrajnában, Oroszországban, Kazahsztánban, Kínában, Mongóliában. Aztán, amikor a magyar főzdék kezdtek bedögleni, akkor a főzővonalak újraeladásában is ő segített. Így kerül egy Osterbräu vonal a rozsnyói Kalteneckerbe. Még Svájcba is adott el belőlük.
Gyenge Zsolt jelenleg egy fóti családi házban él egy sörfőzdével a pincéjében. 15 db 2300 literes tartálya áll bent, de a kapacitásának a töredékét sem tudja kihasználni. Ez a főzde tulajdonképpen élete álma, de szinte véletlenül hullott az ölébe. Ő építette, de a kuncsaft nem tudta kifizetni.
Az idők során főhősünk egész kis sörbirodalmat épített ki. Van egy kocsmája a Veres Pálné utcában – Cheerz -, van egy Fóton és egy Vecsésen, igaz a vecsési csak szezonálisan van nyitva. Szintén szezonálisan működik a vecsési malátagyára, amivel a kisüzemi sörfőzdék igényeit tudná kielégíteni.
Az internetes világban és ismerősei közt – egy rég megszűnt FHM-es sörrovat szaktanácsadójaként - Sörapu néven ismert Gyenge Zsolt ma ismét a megújulás útját keresi. Figyeljétek Söraput!
Folyékony Kenyér nagyobb térképen való megjelenítése
