A Főzdefeszten szakmai beszélgetésén Jeney Béla személyében a házi sörfőzők is képviseltették magukat, de a törvényhozás színe előtt jelenleg nincs ki harcoljon az érdekeikért.
A házi sörfőzés egy nagyon népszerű iránya az, hogy létező, kedvelt söröket igyekeznek otthoni körülmények közt ízhűen lefőzni. Számos recept van a neten házi Pilsner Urquell-re, házi Kilkenny-re, meg sok más egyéb sörre. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy működik ez a műfaj, míg május elején Gilgalad a kezembe nem nyomott egy koronazárral lezárt nagy 7,5 decis palackot – Pomázi London Pride – ő főzte.
Mélybarna színű folyadék narancsos reflexekkel, látszik rajta, hogy házi – sűrű, homályos, a sört tetszetőssé varázsolni hivatott praktikákat nem alkalmazták rajta. Kitöltve nincs habja, csak egy kis homály mászik fel lustán a sör tetejére. Ennyit előre mondott, hogy a szénsav el van rontva.
Az íze szép sokrétű és mély malátaédességgel indít, majd meglepően savas lesz. A malátaédesség hamar kövér cukorrá hízik, itt eltalál egy gyönyörű angolos ízvilágot – kicsit kólás, kicsit boros. Tényleg hasonlít a London Pride-ra, csak a komló hiányzik.
Nem stimmel a habja, és nem sikerült a komlót jól előadni, de ezzel együtt nagy élmény a pomázi London Pride, mert a maláta és az élesztő tökéletes, és érezni rajta, hogy egyedi munkadarab - mint valami félkész márványszobor.
A hétvégén a házi sörfőzők összegyűltek éves találkozójukra. A kép a találkozón összeverődő sörválasztékot ábrázolja.