Rozsnyóról hazafelé jövet volt alkalmunk beugrani a kazincbarcikai HBH sörfőzdébe és megismerkedni a sörmesterrel – jó benyomást tett ránk, hogy ötféle sörrel várja a vendégeket, és a külsőségek is tetszetősek voltak – lásd meggyszem a pohár peremén. Haza is hoztunk egy pár főzetet, de a petben utazás valószínűleg nem tett jót a főzeteknek, ezért, mivel nem éreztem korrektnek a kóstolás körülményeit, úgy döntöttem nem írom le a véleményemet – nem akartam igazságtalan lenni. Vikolak nevű olvasónk azonban nem olyan rég ott volt az általuk rendezett sörfesztiválon, és elmondja, mit tapasztalt. Kontár Komlókutató pedig rákontráz egy meggyes-sör kóstolással
A kazincbarcikai HBH bajor sörház, június 24.-én tartotta a kazincbarcikai HBH sörfesztivált, melynek fő apropója az volt, hogy Kazincbarcika városa úgy határozott, hogy a HBH meggysöre viselheti, a „Kazincbarcika Város Itala” titulust. (Több borsodi város is sört választott szimbolikus italául – lásd: Miskolc - Tc)
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy jómagam csupán lelkes rajongója vagyok a söröknek, nem pedig szakértőjük, így nem tudok szakszerű kóstolást írni a sörökről.
A HBH sörház 5 fajta sört főz: világost, barnát, búzát, szűretlent és persze a kitüntetett meggysört. A világos sörük nem világraszóló és nem is egyedi, pont olyan, mint ezen a vidéken megszokott sörök, a Borsodira és a Kozelre hasonlít. A barna sörük viszont egészen kellemes, bár jómagam inkább a világos sörök híve vagyok. Itt jegyezném meg, hogy Miskolcon a Piramis nevű helyen, házi barna sört árulnak 200 Ft/korsó áron, amit mindenkinek tudok ajánlani, mert messze a legjobb, amit kóstoltam, bár a színvonal ott sem mindig egységes sajnos, adtak már „kóla színűt” és „kakaó színűt” is.
A szűretlen sörüket egy szubjektív bakugrással csak a Löwenweissel tudom összevetni - de ahhoz képest alul maradna egy csatában. (A HBH szűretlen emlékeim szerint pont annyival jobb, mint a kommerszebb kisüzemiek szűretlen változatai a szűrt változatoknál – Tc)
A búzasörök területén eléggé járatlan vagyok, de a Balassagyarmati Palóc búza sörrel szemben az ittenit túl savanyúnak találtam. (Szerintem a HBH búzasöre azon túl, hogy savanyú, annyira nem teljesíti a kategória követelményeit, hogy valójában nem is szabadna búzasörnek hívni – noha nyilván van benne búzamaláta is - Tc)
Meggy sört itt ittam először (megjegyzem nem most először és valószínűleg nem is utoljára) tehát másik sörhöz nem tudom hasonlítani, maximum a sör elleni merényletekhez (almás borsodi és társai) de engem azonnal levett a lábamról: gyönyörű a színe, finom a habja az íze pedig fenséges. A habja sajnos gyorsan illan, de ezen kívül nem tudnék negatívumot felhozni vele kapcsolatban. Viszonylag új fejlesztés: 2010 decemberétől készítik itt e sörkülönlegességet. A receptjét neves budapesti söripari szakemberek segítségével fejlesztették ki. Itt rögtön meg is kell jegyeznem, hogy míg általában nagyon barátságos áron 180 Ft/korsó áron árulják a meggysörüket, jelen eseményen ezt is, mint a többi sörüket 300 Ft/korsó áron adták.
A kiegyensúlyozott tájékoztatás kedvéért megkértem Kontár Komlókutatót, akivel Rozsnyóról hazafele tartva együtt látogattuk meg a főzdét, hogy mivel a meggyes sört ő vitte haza részletes kóstolásra, írja meg e cikk végére egy pár mondatban a véleményét. Az alábbiakban KK vendégszövege olvasható:
A gyümölcsökkel ízesített bajor stílusú lagersör eleve nehéz és hálátlan műfaj - például a miskolci Gyertyános által kreált meggyesnek sem sikerült túllépnie a harapható, malátás test, illetve a meggyíz között tátongó jelentős szakadékon. De hogy a feladat nem lehetetlen, igazolja a Békésszentandrási Meggyes, ami viszont kifejezetten jól eltalált hangsúlyokra épít, mindenekelőtt azzal, hogy nem akar öt alkoholszázalékos lenni.
Ez ugyan még igaz a kazincbarcikai HBH meggyesére, de a stílusoptimális-közeli alkoholtartalom párosul néhány - remélhetőleg - gyermekbetegséggel is. A meggyes ízfelépítmény elsőre egészen kellemes, jól adagolja egymáshoz az édes-savanykás gyümölcshús és a kesernyés meggyszár karakterét, és még a felhasznált aroma sem lóg ki olyan nagyon. A korty zárása felé azonban előtűnik az ízesítés alatti söralap, és nem javít az összképen. Elsősorban amiatt, mert zöld, akárcsak a főzde többi - általunk épp kóstolt - söre: nem erjedt le tökéletesen, az ízbe némi növényszárra emlékeztető felhang társul. Lehet, hogy csak az emiatt érzett bánat diktálja, de ezt követően már a meggy-vonulat is egyre inkább felfeslik. Eltűnik belőle az a természetes könnyedség, amit mutatnia kellene, és nem marad a helyén túl sok élmény, csak egy kiforratlan sörüdítő.