Ez minden második kocsma ajtaja mellett ott díszeleg, ami a CAMRA hatalmas sikerének egyik nyilvánvaló jele. Negyven évvel ezelőtt, amikor a szervezet megalakult, a Fuller's, London utolsó komoly családi kézműves sörfőzdéje is éppen átállt volna a CASK-ról a KEG-re. A kettő közt az a különbség, hogy a KEG az egy szifonos rendszerű, széndioxid benyomásával kinyerhető tartalmú hordó, a CASK viszont csak egy sima hagyományos alumínium (ma már műanyag is van) hordó, melyen van két lyuk, és mechanikus eszközökkel lehet belőle a sört kinyerni.
A fesztivál hetén tényleg erről szólt London, a várost elöntötték a sörmániások, a nevesebb ivókban azonnal észre lehetett venni azokat az embereket, akik egyszerre háromféle félpintes sört ittak és közben jegyzeteltek.
Persze a KEG és a CASK közti csata a mai napig nem dőlt el, és egyhamar valószínűleg nem is fog. A komoly angol sörfőzdékben ma két hordótöltő vonal van, az egyik ilyen, másik olyan. A KEG vs. Cask csata csak elnagyolva fordítható le a real ale vs. lager csatára, hiszen számos ale-t lehet KEG-ben is kapni, pl. az amerikaiakat. És állítólag a fesztivál egyik díjazottja egy láger volt, amit caskból csapoltak, hiszen a CAMRA egyszerűen nem nyúl KEG-hez. Ők ebben réges rég állást foglaltak, és úgy tűnt a műveltebb sörközönség magáévá is tette az álláspontjukat, ám az utóbbi években annyira átrendeződött az angol kézműves sörfőzés is, hogy ez mára már egyáltalán nem egyértelmű. A Brew Dog pl. főképp KEG-ben terjeszti ale-jeit, és számos nagyon igényes mikrosörfőzde is a KEG-et választja, mert az sokkal biztonságosabb. Azt a hülye is ki tudja csapolni, míg a cask kezelése igazi művészet, és jobb helyeken külön pincemeseterek foglalkoznak vele, kevésbé jó helyeken meg könnyen elrontják az ilyen sört. Hogy a cask-kal hogy kell bánni, azt később elmagyarázom.
