Tavaly októberben volt egy buli a Vajdahunyadvárban, ahol sokan rádöbbentek arra, mekkora élmény délután belga söröket kóstolni 10-esével, és szinte zendülésbe hajlott a rendezvény, amikor délután ötkor be akartak zárni. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy fesztivál van születőben. A Belgaco meghallotta az idők szavát és idén rendezendő második fesztiválon már nem akarnak bezárni ötkor.
Szeptember 24-én és 25-én a belga sörök itatják magukat a Mezőgazdasági Múzeumban. Az érdeklődők szombaton és vasárnap 11 és 22 óra között közel 110 fajta csapolt és üveges belga sörkülönlegességből válogathatnak a Vajdahunyadvárban található múzeumban. A fesztiválra látogatók a 3000 forintos – mindkét napra érvényes – belépőjegy összegét teljes egészében „lefogyaszthatják”. Az érdeklődők a belépőjegy áráért kapott zsetonokkal 5 alkalommal 1-1 pohár (2 dl.) belga sört fogyaszthatnak, továbbá ajándékba kapnak egy eredeti üveg söröspoharat.
A belgákon mindig van mit nézni. A hétvégén, a belga fesztiválon kóstolható sörök nagy részét már kóstoltam, az erényeiket nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene, de mindig látok rajtuk valami újat. A belga sörkultúra sokszínűsége legendás. Történelmileg ez csakis úgy alakulhatott ki, hogy valamilyen okból megrekedt a fejlődése és ezért megmaradt a töredezettsége, lokalitása - minimu ugye megúszta a Reinheitsgebótot. Amikor a rakparti belgában a Belgaco sörszakértője, Salamon György, Szabó Győző színész kedves segítségével bemutatta az újságíróknak a leendő kínálat egy apró töredékét, akkor leginkább azt láttam a belga sörökön, hogy miközben ízre nagyszerűek, megint csak megrekedtek a fejlődés egy bizonyos fokán, és mintha az egész belga mezőny egy stabilan sikeres hakni képét öltené magára, egy „ami működik, azon ne változtass” elv alapján beállt mezőnyét. Persze vannak, akik ki akarnak lógni a sorból, de a rendszer természete miatt ez nekik sem sikerül.
Vélhetően ennek az az oka, hogy Belgiumban jelenleg nincsen nagy kultúrája a hagyományos belga söröknek – lehet tudni, hogy a belga ember jupilert és stellát iszik, ezért a minőségi belga sörkínálat nem egy dinamikusan változó, izgalmas szcéna, sokkal inkább establishment megélhetése zsugorodófélben. Sok minden nagyra nőtt a belga söriparban, ezek a jelenségek nehezen mozdulnak, azok a szereplők, akik akár csak design révén is új közönségeket keresnek (pl: Delirium), azok is évekkel a múltban van leragadva.
Természetesen az efféle kritikus fejcsóválás közben a belga sörkultúrát csakis önmagához hasonlíthatjuk, mert nyilván semelyik másikhoz nem hasonlítható. És közben a hagyomány csodálatra méltóan dolgozik, úgy értve, hogy nagyszerű söröket terem, és talán pont ebben van a lényeg, aki csak ezt látja, az jó okkal szerelmes a belga sörökbe.
De a megmerevedés a hagyomány félreértelmezése, ha a valódi hagyományban állunk szügyig, akkor folyton változnunk kell, és nem úgy, hogy törésig tartjuk a régi rendszert, hanem valamiféle természetes mozgás részeként. Erre mintha nem volna képes a belga söripar, de lehet, hogy tévedek - muszáj lesz elmenni a hétvégén a Vajdahunyadvárba.
Szabó Győzővel egy bizonyos ponton összeér az ízlésünk. Ő mutatta be a Quintin Ambréet, ami kb. nekem is a kedvenc belgáim közé tartozik, nagyszerű sör. Ezen kívül mit is lesz érdemes visszakóstolni a hétvégén? St. Bernardust? Palmot? Scaldist? Rochefortot?
