A gépolaj alapvető asszociáció a sűrű fekete sörökre, komoly színmélységet, és vaskos testet sugall, olyan metafora, ami elegánsabban áll az elégedett fogyasztó szájában, mint a címkén, de Ken Brookernek, a skót Harviestoun sörfőzde alapítójának megvolt rá az oka, hogy így nevezze el a fekete porterjét: fél életét a Ford gyárban töltötte, ahol fából faragott motormodelleket.

Klassz retrodesign, régóta szemezgetünk, ezt a példányt konkrétan a Borough Marketen, az Utobeer nevű legendás piaci sörboltban szereztem. Szép, fekete sör, vaskos kapuccsínószerű habja nemigen akar elmúlni. Az illata finom csokoládés, pörköltkávés illat, leheletnyi gyümölcsösséggel. Innen nagyon ez már nem tévedhet el, látszik, hogy rendes feketecsokis, malátás stout lesz.

Az első korty mégis csalódás, mert túlságosan édes, intimpistás, hátbaveregető stílusa van, de ez nem ritka a skót söröknél, hogy túl puhák, erélytelenek, édesek. Mégis hamar megtanulom szeretni, mert az édesség helyet csinál a finom vörösboros, illatos aromáknak. Majd az is árnyalja a képet, hogy az utóízben a pörköltmalátából és komlóból font finom keserűség tovább tart, mint a cukor, így végül olyan száraz lesz, amilyennek illik lennie, és kéri a következő kortyot.