Egy genyó kora-őszi megfázásból kifelé botladozva rávettek, hogy a Pivóban keressem a gyógyulást. Korán érkeztünk, volt még hely, volt idő végigtanulmányozni a bámulatosan felfejlődött itallapot. Gondolatban emelgettem a kalapomat, van itt legalább 4-5 féle csapolt sör, és vagy húsz féle üveges, és ráadásul folyton változnak! Ezt meg lehet csinálni egy csészealj méretű kocsmában, akkor miért ül a seggén elégedetten a többi cseh kocsmárosunk? A Pivo rendesen feladta a leckét!
Több forrásból is végigkérdeztem, melyik az elérhető legkomlósabb sör a pultban, és minden irányból a Vyškovské Březňák felé küldtek. A Brnótól harminc kilométerre található Vyškov sörgyárát egy országos aláírásgyűjtési kampány mentette meg a bezárástól. Kilenc féle sört főznek benne, és ezek nagy részét lehet kapni a Pivóban is. A Březňákra az van írva, hogy háromszor komlózzák, ami a visszhangozza azt a turisztikai nagyotmondást, amit a sörgyárban tett túráról szóló cikk is felvillant, mert ugye az egyáltalán nem valami különleges dolog, sok sört komlóznak háromszor, és szinte miden sört legalább kétszer, de nem baj, azt azért hajlamosak vagyunk elhinni, hogy jót akartak, és mivel csehek, el tudjuk képzelni, hogy jó is lett.
Magamat is megleptem vele, mennyire örültem a Vyškovské saját pohárnak, pedig nem kifejezetten szép, de akkor is – jó látni, hogy kerek a világ. A sörnek szép réz-színe van, és klassz halványan sárgás habja, ami jókat ígér. Sajnos az orrom nemigen küld jeleket, csak valami hideg lágerszagot érzek. Talán ezért is olyan meglepetés az íze, ami egy vaskosan malátás, nehézkesen illatos dolog, amiben érezhető már a komló jelenléte is, ám nehezen értelmezhető, mintha valami fáradt, régi komlót használtak volna, de abból rengeteget. Aztán az utóízbe már szépen kirúgja magát és lesz egy igen egyenes, brutál keserűség, a végefelé kakaós árnyalatokkal.
Amúgy nagyon finoman szénsavas, szinte törékeny, vagy selymes, a teste simogató, közepes, a komló ettől talán még zsibbasztóbb a végén. Kellemesen iható sör, de legközelebb biztos mást kóstolok. A felmérhetetlen cseh sörfőzési tradíció elviszi a dologot – szép test, jó karbonáció, izgalmas maláták – de az extrém komlózást még gyakorolni kéne, egy igazi izgalmas IPA-hoz képest ez elég fapados. És akkor persze jöjjön a disclaimer: egy megfázásból nem teljesen felépült ember ne kritizáljon egy cseh sört.
A Pivo amúgy nem véletlenül lett nyitása után pár hónappal BP második legjobb sörözője, a kicsit sűrű cigifüst ellenére is nagyon jó a hangulat, zsúfoltan autentikus, nagyon sokféle ember, de mindenki folyton ismerkedik, ha már eleve nem ismerős, a jóféle cseh sör még Budapesten is barátkoztat. Én csak egy órát töltöttem ott, de olyanok jöttek szembe, mint a kedvenc házi sörfőzőm, vagy Molnár B. Tamás.
