A balassagyarmati Palóc hosszú ideig nem került az FK látóterébe, és amikor először találkozott vele, nem szerzett éppenséggel jó benyomásokat. A Kis Budai Sörversenyen – amit a két évvel ezelőtti miskolci nemzetközi sörversenyről hazahozott sörökből tartottunk – a búzasörük egészen kevés elismerést aratott. Aztán jött a Főzdefeszt, ahol kifejezetten jól teljesítettek, és többen is jelezték, hogy a Palóc Vörös volt a legkellemesebb élményük a tekintélyes fesztiválkínálatból. Muszáj volt a végére járnom ezeknek a híreknek.

Palóc Búza



Tisztázzunk valamit. A búzasör citrusos, gazdag illatú, hatalmas habbal rendelkező, dús és selymes karbonációjú, jellemzően szűretlen, világossárga ital, amihez kb. felerészben búzamalátát használnak fel, ami jellegzetesen üdítő fanyarságot kölcsönöz neki. Nyilván vannak egyedi változatok, de a Palóc Búza szinte egyik követelményt sem teljesíti. A színe tökéletes pils vagy lágerszín, rezes és tükrösen tiszta. A habja hamar múlik, az illata jelentéktelen. A szénsavassága szúrós, teste kicsiny és az utóíze édes.

Igen, felfedeztem benne a búzát, elismerem, hogy van benne, de felteszem nem túl sok. Az élesztő bizonyosan nem stimmel. És persze akár mindenben is különbözhet a szokásos búzasöröktől, amíg finom. De ennek a sörnek nincsen markáns íze, amint szétterül a szájban, kifúj és csak valami lisztes nyúlós íz marad.

Igazából rosszabbra emlékeztem a kis budai sörversenyről, most nem tűnt borzalmasnak, de az biztos, hogy nem egy igazán jól sikerült alkotás. Felhívnám rá a figyelmet, hogy búzasört készíteni nem könnyű mesterség, hazánkban eddig egyetlen jót ittam (Mályi, Miskolci Főzdefeszt)

Palóc Vörös



Míg a szortiment búzáját továbbra sem tudtam megszeretni, a vörös első ránézésre is szimpatikus. Szép teaszíne van, és tömött, finoman sárgás habja. Az illata savanykás, gyümölcsös, elegáns. Az íze hozza az elvárásokat, kedves sütis kezdés után egyre szárazabba korty vége felé, és a komló is jó ritmusban lép be, halványan emlékeztet a London Pride mesés komlókarakterére. Korrekt angolos ujjgyakorlat, könnyű, ízes ivósör.
Designban viszont visszalépés a derűsen szocreál Búzához képest. A bajor oktoberfest korsó - amiből senkinek nem jutna eszébe vörös sört inni – nagy buborékos vörös sörtengerben ereszkedik alá, miközben egyrészt túlcsordul a habja, másrészt túlvilági fényt bocsájt ki.

Palóc Barna



A barnasört a cigányokkal összekötni elég szokatlan, bár nem értelmezhetetlen képzettársítás. A táncoló cigányasszony, aki egy gigantikus söröskorsót emel a vörös égre, akár Boris Valejjói magasságokba is emelhetné a designt, ha nem volna olyan végtelenül amatőr. Ráadásul a tervezőnek időközben elvesztek a betűtípusai, vagy más okból, mindenesetre új betűtípus lép színre.

Jó sötét barna, de azért áttetsző sör, kevés sárgás habbal. Az illata finom parfümös, malátás, kicsit édes, medvecukros. A korty kellemesen édes, fermentált, élesztősen csípős, borsos. A karbonáció finom, pezsgő, a komló száraz, minden rendben. Hasonlít is a Palóc Vörösre, ugyanaz a sütis maláta és az elegáns száraz komlózás, csak itt párosul egy kis pörköltséggel. A teste könnyű, amitől jól iható. Korrekt sör, talán kicsit túl simulékony, általános, némileg izgalmasabb lehetne, de ezenkívül mást nem róhatunk fel neki.

Összességében nem egy rossz szortiment, de a búzasörön és a design-on mindenképpen dolgozni kellene