Van valami titkos kapcsolat a tea és a sör közt, és noha hébe-hóba szembejönnek a neten teával készült sörök címkéi, valódi bizonyítékot eddig nem találtam arra, hogy érdemes a kettőt egymásra játszani. Én viszont bizonyíték nélkül is tudom, hogy ebből a kombóból lehetne valami nagyszerűt csinálni, ezért, ha teás sört látok, muszáj megkóstolnom.

Az üveg látványos kiállítása nagy elvárásokat kelt. A Torino melletti Chieriben működő Brewpub, a Grado Plato címerében a velencei oroszlán lépked a genovai kereszten, nagyon magabiztos, klasszikus szép design – visszacseng a Baladin bölcsessége, miszerint a drága előállítási költségek a prémium kategóriába nyomják fel az olasz kézműves sört. A Grado Plato ezt a feladatot tökéletesen teljesíti 7,5 dl-es imperial designos üvegeivel, és a szortiment jórészt különlegességekre való fókuszálásával.

A Weizentea kitöltve okkersárga citrusos, élesztős illatú folyadék, hamar múló méltatlan habbal. Ennek megfelelően a korty is túl sűrű, aluszékony, sehol a búzasörök kirobbanó pezsgő jellege. Már a korty elején erős citrusos keserűség támad, ami hamar eléri teljes formáját és félreismerhetetlenül elárulja, hogy amerikai komló került bele.

Sajnos a Weizentea búzasörnek nem elég jó. Sehol a weizenek sziporkázó élesztőssége, és nincs benne a witbier habos selymessége. Inkább olyan, mint egy házi búzabak, olajos test, szirupos édesség és koncentrált keserűség, és talán valahol a komló hónaljában érzékelni egy alternatív keserűséget, ami talán a zöld tea akar lenni, de ebben nem lehetünk biztosak.

Látatlanban azt mondanám ez a sör úgy készült, hogy a sörfőző tájékozódott a legfrissebb trendek felől, és látta, hogy az amerikai komló és a zöldtea sikeres párok valahol Amerikában, illetve látta, hogy a haladó bajorok a búzasört amerikai komlóval is képesek a csúcsra juttatni, és ebből rakta össze ezt a receptet, amivel aztán két szék közt a pad alá esett. Se exkluzív kiadású búzasörnek, se zöldteás különlegességnek nem elég jó, viszont nagyon kellemesen iható, erősen keserű világos sör.