Régen sokszor szóba került, hogy a sörital mennyire érzékeny a reá vonatkozó hozzáállásokra. A gyanútlan fogyasztót gyerekjáték megvezetni sörtémában, bármit elhisz bármiről és tényleg az ízlik neki, amire azt mondják, finom, friss, stb. Ezt a játékot világszerte hivatásszerűen űzik – erről szól az úgynevezett „mass media marketing”, amit olyan cégek megbízásából gyakorolnak köztiszteletben álló szakemberek, akik az ésszerűnél sokkal több sört gyártanak. Ha ezen gyárak termékeit tényleg csak azok vennék meg, akinek szükségük van rá és tényleg szeretik, akkor hamar csődbe mennének.

Ebben a mesterségesen felduzzasztott fogyasztói környezetben már rég nem igaz a jól bevált „jó bornak nem kell cégér” mondás. Talán inkább azt kellene mondani, hogy a „jó sörnek jó cégér kell”, tehát, hogy amikor jó sört akarunk eladni, akkor nem szorulunk rá a jól bevált porhintésekre, melyeket oly sokszor listáztunk már a Folyékony Kenyéren, hanem mondhatunk olyasmiket, amiknek valóban közük van a sörünkhöz.

Ez pedig természeténél fogva olyasmi, amit nem lehet messziről megtippelni, odatanácsolni. Ezt magának a sörmesternek, vagy a sörfőzdésnek kell kitalálnia, tehát annak az embernek, aki magát a sört is összerakta, kigondolta.

Ezt a fajta organikus marketinget gyakorolja az egyik legsikeresebb hazai sörfőzde, a tavalyi Év Sörfőzdéje, a Békésszentandrási Sörfőzde, akkor, amikor a szarvasi katolikus egyházzal összefogva alkalmi sört főzött a szarvasi templomtorony új sisakjának beemelése alkalmából. Az indiáncseresznyés ízesítésű Szt. Klára Toronynéző Sör csak július 8-án volt kapható a szarvasi templomtéren.

A templomot 1812-ben építették, de akkor nem maradt pénz a toronysisakra, aztán 1910-ben tervezték meg neki a díszes kupolát, de akkor a megvalósításra nem maradt pénz, végül tavaly a plébános egy pályázaton nyert annyi pénzt, hogy az 1910-es tervet megvalósítsa és múlt vasárnap a ráckevei mester, Ócsai Sándor (www.templomtorony.hu) halált megvető bátorsággal, egy daruról lógva helyére illesztette a sárgaréz toronysisakot.

A sörfőzde és a katolikus egyház ünnepi együttműködése kölcsönösen előnyös akció volt. Az egyház rendezvénye teltházas lett, a fél Alföld ott tolongott – nem utolsósorban az alkalmi sör okozta jó hangulat miatt, a sörfőzdének meg nagyszerű hírverés volt: több ezer potenciális vevő ismerkedett meg a főzdével.

Magáról a sörről nem tudok sokat mondani. Édes, piros, gyümölcsláger, nem az én ízlésemnek készült, de arra tökéletesen alkalmas, hogy elvarázsoljon olyanokat akik nincsenek hozzászokva a sörhöz.