Sosem hittem benne, hogy egy sörfesztiválhoz harminc fok kellene. Tradicionálisan harminc fokban nem is lehet sörözni, mert a sör érzékeny dolog, és ahhoz hogy élvezhető maradjon rengeteg energia, hosszú távon pedig rengeteg tartósítószer kell. Nem véletlen, hogy az első bajor sörtörvény a 15. század derekán arról szólt, hogy betiltotta a nyári sörfőzést.
Nem véletlen, hogy a nagy sörfesztiválok – lásd Oktoberfest – ősszel tartatnak. Hagyományosan akkor kellett kitolni a nyárról megmaradt märzent, a nyári sörfőzési tilalom miatt erősebbre, tartósabbra főzött márciusi sört. Illetve akkor már fontos az is, hogy a sör melegítsen. Arra az esetre, ha nem maradt volna elég märzen, a német sörfőzők úgynevezett Oktoberfest sört készítettek, ami szintén erősebb, mint a hétköznapi helles vagy pils, de nem azért hogy tartósabb legyen, hanem azért, hogy jobban essen. Így az extra erősség nem csak az alkoholba ment, hanem direkte megmaradt egy kis karamelles édesség is a sörben, ami az ünnepi hangulatot volt hivatott megteremteni.
Itt az ősz – szerencsére napos hétvége lesz – és itt a Főzdefeszt, a magyar sörfőzők pedig nekifeküdtek, hogy az agyondolgozott nyári időszak időszűke ellenére valamiféle újdonságot mutassanak nektek. Így jött Fótról ez az Oktoberfest sör.
Ködös világosnarancssárga sör, szép kövér fehér habbal. Ízében az üde,,virágos malátadominál, a háttérben pedig karamelles leheletfinom pörköltség, némi körtés gyümölcsösséggel. Hozzá nagyon elegáns visszafogott, egyensúlyozó célú komlózás, szinte csak az utóízben érződik az amúgy bikaerős Magnum.
Az egésznek van egy virágmézes jellege, és tulajdonképpen hasonlít is a Keserű Mézre, csak nincs benne az arcbaharapó leveles Spalter. Gyakorlatilag a Fóti Pils deluxe változata, ahogy az oktoberfest sörök általában efféle deluxe-változatok fesztiválra. Jó sör: testes melegítő, mégis könnyen csúszik, komlókeserű, mégis mézédes.
