A kézműves sör jelensége világszinten 2012-ben is folytatta a tőle elvárható dinamikus fejlődést. Idén érte el a 10%-ot az amerikai sörpiacon a kézműves sör forgalma. A skót Brewdog az új üzeme mellett nyitott vagy hat pubot Angliában, mi viszont végre leszoktunk róla, hogy nyugatról importáljunk híreket, hiszen itthon is elkezdtek történni a dolgok.

Úgy kezdődött az év, hogy a Fidesz-kormány egyetlen megengedő irányú adójogszabályváltoztatása keretében felére csökkentették a kicsinek minősíthető üzemek jövedéki adóját, és lefelezték a jövedéki adóelőleget, amit alapításkor a NAVnak le kell szurkolni, hogy később, ha bármi hibát követsz el, a bírság már náluk legyen, csak adminisztrálni kelljen a bevételt. Akkor senki nem kezdett nyilvános hallelujázásba, sőt bizonyos fanyalgás övezte a „félsikert”, de azóta mintha új energiát és ambiciókat öntöttek volna a sörfőzőkbe – beindult a termékfejlesztés, a marketing, a palackozás, terjeszkedés.

Ugyanezzel a mozdulattal a házi sörfőzést is legalizálta a kormányzat. Mindössze be kell jelenteni, hogy mikor és hol főzöl sört – kár, hogy magukat a vámosokat elfelejtették felkészíteni a változásokra, ezért kényszeresen mennek ellenőrizni a bátor bejelentőket, akik persze másodszorra már inkább nem jelentik be a főzési szándékukat. És noha a szabályozás könnyítése félsiker, a házi sörfőzők megérezték a szabadság levegőjét és egycsapásra megszaporodtak, megügyesedtek.



Ezt legjobban az Első Magyar Házisörfőzők versenyén lehetett lemérni, ahol tucatnyi új tehetség villant fel, a leglátványosabb hőstettet az alig pár hónapja főző Kiss Tamás vitte véghez, amikor megnyerte a rozsnyói Starfest Nagydíját. Ennek eredményeképp az év során tucatnyi nagyszerű magyar házisört kóstoltam, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy ezek a sörök fogják meghatározni a jövő sörfőzését – köszönöm az összes házi sörfőzőnek, aki megtisztelt a bizalmával és megkóstoltatta velem a sörét.

A Corvinus egyetem Sör- és Szeszipari Tanszéke a másik helyszín, ahol már kicsíráztak a jövő magvai – a hagyományosan nagyüzemi szakembereket képező tanszéken egyre több diák fordul a kézműves sörfőzés felé.

Ugyanebben az időben Budapesten egymást érik a kézműves sörre bazírozó kocsmaalapítások: Skanzen, Sörmanufaktúra, Beer-Bier (ez sajnos karácsonykor be is zárt), Bohémia,Rézhasú Bagoly, Spieler, Chech-In, Pivo2, Rizmájer Bemutatóterem. Egyre több kis boltban is lehet kapni kézműves sört – ott van pl. a Ráday u.-i Kézműves Csemege, vagy a Hegedűs Gyula utcai Különleges Sörök Boltja.

A sörfőzdék megtanulták a következő leckét: muszáj erőltetni a palackos kiszerelést, azzal lehet terjeszkedni, és bizonyos értelemben a mai konzumkultúrában akkor lesz hitelük és presztízsük, ha képesek létrehozni egy olyan komplex terméket, mint egy üveg sör. És néhányan már a logózott pohár veszélyes vizeire is áteveztek: lásd Keserű Méz, Grabanc.



Így ma már a Békésszentandrási mellett palackozva lehet kapni a Bors, a Stari, a Fóti Sörfőzde, a Serforrás és a Rizmájer söreit. A sör bejutott a borboltokba is – pár apróbb hely után a Bortársaság bevett egy pár magyar sört a szortimentjébe.

A kézműves sör a gasztróban is hódít. A Tüzes Vasalóban csapolt Méz csorog a szendvics mellé, az Andrássy úti Kaeng Som Tom Yum thai étteremben Rizmájerrel öblítjük a chilit, az Onyx előételnek kínálja a Keserű Mézet.
Nem is beszélve a sörvacsorákról, melyek egzotikus perverzióból izgalmas ritkasággá és céges bulik, konferenciák kedvenceivé váltak.



És persze mindent vittek a fesztiválok. A Főzdefeszt kitört a fővárosból és márciusban Miskolcon tartottunk Kézműves Sörfesztivált, miközben a 8. Miskolci Nemzetközi Sörversenyen mindent vitt a Főzdefeszteken kikristályosodó új irányzat. Az év sörfőzdéje a Bors lett, a kedvenc söre pedig a Papap O’Hara és a Köleses. Országszerte elszaporodtak a több-kevesebb hozzáértéssel összerakott kisebb nagyobb fesztiválok – nyilvánvaló, hogy fesztiválnemzet vagyunk.

És az év legszebb hülyesége is egy fesztiválon várt ránk: Kőbányán feltalálták a Kézműves Aranyászokot.

A Folyékony Kenyér nem sokkal azelőtt hogy átlépte volna az egymillió oldallletöltést, abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Gösser hivatalosan is elismerte függetlenségét és beszüntette az oldal finanszírozását. Viccen kívül nagyon hálásak vagyunk a Gössernek eddigi támogatásukért – nélkülük ez sosem jött volna létre – és lássuk be, nem is olyan rossz sör a Gösser, ugye? (Csak Gössbe kell érte menni).
A Folyékony Kenyér köszöni szépen az egész éves figyelmet, és jövőre is ott lesz a fronton, ahol a magyar kézműves sörpiacot kovácsolják. Annál is inkább, mivel a jövő év még meredekebb lesz.