De a VLB legdrágább ékköve mégsem a főzde vagy az ivó, hanem az egyedülálló Lorberg Library, a sörtörténeti könyvtár, és benne Michaela, a könyvtárosok gyöngye, a sörtörténelem megszállott kutatója, a Historical Beer Society egyik fő szervező ereje. A legrégebbi könyv 1565-ös, és van pár száz igen ritka és régi könyve egy páncélszekrényben. De ez inkább csak kuriózum. A könyvtár valódi értéke az, hogy az elmúlt százvalahány évben módszeresen gyűjtötte a sörrel kapcsolatos kiadványokat, levetett állami nyilvántartásokat és minden elképzelhető dokumentumot. Ottjártamkor éppen egy königsbergi-kalinyingrádi csapat érkezett követségbe Michaelához, akik egy hatalmas dögrováson lévő 19. századi kalinyingrádi sörfőzdét terveznek újra indítani, de a városban semmiféle információt nem találtak a főzdéről. Michaela félnapos research után megtalálta azt a papírt, amin a Harmadik Birodalom bürokratái bekérték a főzde adatait – ezen a kapacitástól az alkalmazottak számáig mindenféle fontos információ megtalálható. Hogy csak ennyit talált, az talán annak is köszönhető, hogy a nála érdeklődő orosz vállalkozók nagypapái 1945-ben kifosztották az egész VLB-t és a könyvek el nem rejtett részét Moszkvába hurcolták. 
A Seestrasséről végül pár hónappal később kivonultak az oroszok és átengedték a franciáknak, a könyvtár pedig lendületesen fejlődött tovább, és mivel a kontinensen nincs több erre szakosodott könyvtár lassan az európai történelmi sörfőzésről való tudásunk utolsó védőbástyája lett. Számos magyar nyelvű és magyar tárgyú kiadványt is őriz, így pl. megtekinthettem a Sör című folyóirat 1993-as első kiadását.
Egy titokzatos bajor sörfőzőre vadásztunk, aki a 18. században a Dunántúlon nyitott sörfőzdét, de az ő nyomára eddig még nem sikerült rábukkannunk.
