PIF VENDÉGPOSZTJA
A Főzdefeszt az első és mindeddig egyetlen hazai "játszótere" azoknak az újonnan alakult kis főzdéknek, akik anyagilag és/vagy logisztikailag nem engedhetik meg maguknak, hogy az országot és fesztiválokat járva, saját standot fenntartva mutassák be a söreiket az értőbb közönségnek.
Izsó Péter és Harangozó Dani a Házi Sörfőző Egyesület oszlopos tagjai, az egyesület sörversenyeinek szervezésében igencsak kivették a részüket, a közelmúltban ők is megvalósították minden házi sörfőző álmát, hogy saját sörfőzdét nyissanak és üzemeltessenek. Két sörük lesz megkóstolható a Főzdefeszten, egy amerikai típusú stout és egy Rocket fantázianévre hallgató whiskymalátával készített skót ale. Természetesen ez hangzott az izgalmasabban, úgyhogy evvel kezdtem a kóstolást.
Mindkét sör címkéjére jellemző egyfajta klasszikus, visszafogott stílus, ami messze áll az amerikai vagy angol punk vonal címkevilágától, inkább egyfajta megynyugtató, kiegyensúlyozott szépség árad a színekből és a képi világból. És a főzde weboldalán egy megfelelően informatív kiegészítést és leírást is találunk, benne a sörtípus története, és a főzéshez felhasznált maláta- és komlófajtákat is szépen felsorolják, látszik, ez számukra és tudják, az egyre jobban kiművelődő célközönség számára is fontos. Hisz izgalmas dolog a kóstolásnál keresgélni, hogy konkrét sörünknél maradjunk, pl. a Styrian Aurora komló illatvilágát és ízeit. Erre is sor kerülhet, de ennél a sörnél az első illat egyértelműen a whiskymaláta füstös tőzeges aromája. Engem nem a Speyside gabonásabb, malátásabb whiskyjeire, hanem sokkal inkább egy Islay single malt whiskyre emlékeztetett. Olyan tőzegesen füstös volt, hogy rögtön kellemes skóciai élmények ugrottak be. Ehhez társult egy kis - Ogre barátunk most vélhetően fintorog egyet, tőle távol állnak az ilyen jelzők - animalitás (konkrétan: ázott istállós széna), hasonló, amit a Bors főzde Little John-jában lehet tapasztalni, de ez cseppet sem zavaró, sőt. Ezután az igazi férfias, macsós indítás után azért a másodlagos illatok játékteret engednek más vonalaknak is. Egy narancsosan puncsos mellékszál ugrik képbe, majd enyhe karamell és száraz csokoládé meg kakaó, ezután az Aurora körtés aromái, kis vanília és koriander, zárásként pedig némi málna.
Az elragadóan füstös whiskyaroma mellé egy fanyar (szeder, málna) vonal tolakszik be, ami elsőre kicsit disszonáns, de ha megbarátkozunk a málnás gyümölcsösséggel és az enyhén kekszes édességgel a füstös whiskys íz mögött, aminek a szárazságára a zárásban a komló is rásegít, akkor egy igazán különleges sört kortyolgathatunk. Egész más füstös ízek ezek, mint a bambergi "sonkapác" illatú sörök - amiket amúgy nagyon szeretünk, - és ezért igazán egyedi íz-élményt adnak, úgyhogy - nemcsak - whiskybarátoknak kötelező.
A másik sör az Odília fantázianévre hallgató American Stout, azaz újvilági komlókkal főzött és érlelt stout, nem annyira megosztó, mint a Rocket, simulékonyabb, jobban beleillik a sörforradalmi sörök - IPA, Porter, Stout - mainstream vonalába. A címkén szereplő fekete hattyú és a név Csajkovszkij balettjéből (meg a pár éve Natalie Portman főszereplésével bemutatott filmből lehet ismerős. Ő Odilia, a gonosz varázsló lánya, aki a herceg kedvesének - Odette, a fehér hattyú - arcvonásait magára véve, elbűvölő táncával csábítja el a balett hősét. Egy ilyen csábításnak persze ki tud ellenállni, így mi is hamar felpukkantottuk az ízléses 0,33 l-es belga stílusú palackot, hogy közelebbről is megvizsgáljuk ezt a ritka madarat.
Első illat - még kicsit hidegen - a Cascade jellegzetes citrusossága, aztán ahogy melegszik, egyre jobban kiáradnak az illatok. A pörkölt árpa és a felhasznált maláták kávés csokis aromája, enyhe fanyar gyümölcsösség (szilva-, ribizli- és málnalekvár), némi mogyoró és mogyoróvaj, végül tejszínes eper, vaníliás keksz és lime-héj.
Szép kólaszínű vöröses italunk közepesen tartós bézs habot fejleszt. Belekortyolva a Styrian Golding barackos és a Cascade citrusos ízei mellett kibomlik egy markáns kávés íz, kis csokoládéval, melyet újra és újra eltakar a pörkölt, kávés világ. Kevés mogyorós étcsoki jelentkezik egy ale-es fanyarsággal karöltve. Egy szépen összerakott stout készült a Bázis főzdében, Tárnokon. Talán a szénsavja lehetne egy picit lágyabb, de a remek, cappuccinohab-szerű, szinte csámcsogható krémessége ezt is feledteti. Úgyhogy a Főzdefeszten már van egy biztos Bázis - hogy elpuffantsuk ezt az olcsó fordulatot - ahol kisérletező kedvűeknek a Rocketet, a megszokott, jól bejáratott ízekre hajtóknak pedig az Odiliát javaslom.
