A szöveg idézet a Sörmentén Prága 3 című kiadványból

Restaurace Oaza 

(Oázis étterem)

Mint minden vasútvidék, a smíchovi pályaudvar környéke is gazdagon tele van tűzdelve kocsmákkal. Magában a pályaudvari főépületben is működik két intézmény, közülük ezúttal a szebbiket válogattuk be szemelvényünkbe.
Az Oázis étterem a központi váróteremből induló lépcsőn közelíthető meg, és sürgős esetben a söntésen át közvetlenül a vágányok felé hagyható el. A két esemény között azért érdemes elidőzni egy kicsit a sivatagi motívumokkal díszített éttermi térben: középütt terepasztal-jellegű építmény vonja magára a tekintetet, egy oázist ábrázol. Újkorában, kb. harminc évvel ezelőtt minden vasútmodellező megirigyelte volna, mára a színei némileg megkoptak… A falakon pálmafák, az arab építészet jegyeit viselő várromok és egyéb africanusok tűnnek fel, a tetőt tartó négy vastag vasoszlop pedig a kalifa baldachinos ágyát idézik elénk.

Ne merüljünk el nagyon az álmodozásban, a jelenet továbbgondolását ugyanis egy erősen tetovált karú pincér akadályozza meg, aki azonnali döntés elé állít bennünket – és nem, nem a Latifa, Noara és Amira közötti választás lehetőségét kínálja fel, hanem a tizes és tizenkettes Staropramenét. (De legalább nem a teve jutott nekünk…)

A sör egyébként kiváló, az első korty segít is visszazökkenni a jelenkori Bohémiába, és mostantól egy darabig itt is maradunk. Igazi cseh ételek szerepelnek az étlapon, igen jó, külvárosi áron, közülük is említést érdemel a svíčkova na smetaně, azaz a vadas marha knédlivel, tejszínhabbal, de előtte egy levest is bátran próbálhatunk, nem fogunk csalódni. A naponta változó kínálatban olykor pacalleves (dršt’ková), máskor lencseleves (čočková) is helyet kap, a szerző egyik alkalommal pedig csiperkelevest (žampionová) ízlelt és nem bánta meg.

A berendezés ugyan kissé rozoga – a székeket mindenképpen teszteljük leülés előtt, nem elegáns dolog rögtön a tetovált karú ölébe huppanni, főleg, ha forró leveseket szállít éppen – a jelenlévő közönség azonban feltétlenül megér egy szemrevételezést: évtizedes törzsvendégek koptatják az asztalok szélét, ők, akik soha nem utaznak sehova, de bármikor megtehetnék! Lehet, hogy képzeletben akár százszor, ezerszer is bejárták a világot és a második sör után már a nyomukba se érünk, bármennyire is igyekszünk. Elbújhatunk mi, magyarok Jelky Andrásostul, Benyovszky Móricostul és Germanus Gyulástul a smíchovi Jiří, Honza és Karel mögött, az igazi világutazók itt élnek, az Oázisban!

Nem akarunk persze senkit lebeszélni, hogy a sörök szárnyán felüljenek az első vonatra, ami az első vágányról kijár, de Smíchov is tartogat olyannyi szépséget és meglepetést, hogy maradjunk inkább még egy kicsit, és barangoljuk be a kerületet! Nyissunk be füstös kocsmáiba, ereszkedjünk le a Moldva-partra, szemezzünk a túlparton Vyšehrad csipkés tornyaival, esetleg nézzük meg a Bertramkát, s benne a Mozart-múzeumot! Több napig is eltarthat utazásunk, pedig alig néhány négyzetkilométernyi területet kell bejárnunk.