Miért is jó, hogy Berlinben (is) szervezzük a következő Főzdefesztet? A múltkor például a berlini headquarters-be, a Badehausba beállított egy futár egy rekesz Schneider Weissével, csak úgy, a rekesz tetején pedig ott egy hétdecis pezsgősüveg az aktuális különlegességgel, a Mein Sommer Weissével.

A Schneider Weisse már sokszor előkerült, mint az egyik első nagymúltú bajor főzde (az egyik legnagyobb: a Wittelsbachoktól ők vették át több, mint egy évszázaddal ezelőtt a búzasörmonopóliumot), aki már nem csak a legnyilvánvalóbb bajor igényeket veszi figyelembe, hanem nagyban gondolkodik és a nemzetközi sörvilág főáramával is dialógusban áll. Ennek első nyilvánvaló jele volt az azóta a szortiment stabil részévé vált, nagyszerű Hopfenweisse, ami talán stílusteremtő is Európában – az amerikai white IPA, megfelelője a német hopfenweisse – magyarul búza-IPA.

Adnak rá, hogy minden évben felhelyezzék a királynőt a sakktáblára egy különkiadással, idén ezt Mein Sommer Weissének hívják, és fő attrakció a bajor komlótermesztők által nemrégiben beindított izgalmas, amerikai eredetű komlók kreatív használata. Végül aztán sehonnan sem derül ki hogy milyen komlót használtak, de az biztos, hogy valami komolyat, és bajort.

Kitöltve tejszínhabosan duzzadó hatalmas, könnyű szerkezetű habot kapunk az opálos világossárga, halovány folyadék tetején, és közben a szobát betölti a friss, csípős komlóillat. Csiklandós, fűszeres, citrusos és földes, és illetlen, kicsit ragacsos – ez lehet a Mandarina Bavaria? Mindenesetre nagyon szép.

A teste pezsgőszerű, habos és könnyű, igazi sommer-sör. Ízében leheletnyi búzamalátás savankásság és némi zöldalmás fanyarság. Az ízképlet amúgy visszafogott, semmi durvulás, az illat meredek intenzitása nem köszön vissza, könnyed, laza sör. A különkiadásos design mindig valami grandiózusabbat sejtet.