Idén a Legenda Sörfőzde debütálása óta nem történt talán ekkora mozdulás a kisüzemi főzdék palettáján, mint mikor néhány hete hivatalosan is megnyitotta kapuit Domonyban a Big Foot. A 2005-ben épített Osterbräu idén új tulajdonost és nevet kapott, és egy komoly beruházás is történt a főzdében. Az új, egyedien hűthető erjesztőtartályok nagy lehetőségeket rejtenek, hiszen, a teremhűtéssel ellentétben, itt minden sör a neki legmegfelelőbb hőmérsékleten erjedhet. A Big Foot rögtön kész szortimenttel és ötletes, 1920-as éveket idéző gengszter dizájnnal indult el a piacon. Filozófiájuk szerint egy olyan sörökből álló termékpalettát próbáltak piacra vinni, melynek a jól és könnyen iható alapsörökön kívül azért vannak különlegesebb darabjai is. Mivel ez az első főzetek ideje, a közönségigények alapján egy jó vállalkozás változtat, csiszolgat a termékein a visszajelzések alapján. Nem mintha a kiinduló darabok miatt szégyenkezniük kellene, sőt. A prohibíciós gengszterromantika-imázs ellenére a sörök közelebb állnak egy angolos világhoz, az alap ale, a Brand-Ale mellett, ami egy kellemes könnyed, pubokba való, egész este kortyolható Bitter, azért van itt IPA is, az Ale Capone, de ez is visszafogott, nem olyan vad citrusos komlóorgia, mint pl. egy Hopfanatic vagy egy Armando féle változat. Viszont közelít sítílben a klasszikusabb angol IPA-khoz, bár - ahogy kóstolás közben beszélgettünk a főzdében, - ezt az angolos világot erősítendő, a jelenlegi Saphyr helyett kifejezetten jót tenne neki egy kis East Kent Golding, vagy egy szlovén Styrian Golding és / vagy Aurora, ami belecsempészne némi barackos, körtés-birses gyümölcsösséget. 

teljes cikk és a Vanilla Crack a Sörbúváron >>>

bemutató holnap este az Élesztőben >>>