Hiába temetik az ipát, még mindig tud csodákat tenni, de valahogy itthon kevés az igazán átütő darab. Mostanra pedig az is világos lett, hogy az IPA még a többi sörnél is technikaibb sport, hiszen a szakértelmen és az ötleten túl kell hozzá nagyon sok komló. És nem bajor vagy szlovén hanem messzi földről érkező komló – ezért talán nem is érdemes csodálkoznunk azon, hogy korunk legnagyobb komlókereskedője főzte meg korunk egyik legjobb ipáját.

Olasz – ki más – azt mondta, ez a kedvenc söre, hát megkóstoltam. Szép, kemény, közepesen tartós hab, világos rézsszín, de mindez tökmindegy lesz, amikor beleszagolunk. Tolakodó és lefegyverző, fülledten erotikus, mégis ártatlan, mint a hajnal. Ilyet csak a citra tud. Vagy még több citra, és a hidegkomlózás. A Hableány hazánk leghidegkomlózottabb söre – 6kg megy 2000 literhez.

A második meglepetést az első korty szolgáltatja. Sok gyönyörű illatú ipát ittam már, de a korty szinte mindig csalódás a döbbenetes illatokhoz képest. Itt viszont szinte az illatot isszuk. Nincs óriás íve, azonnal adja a könnyed keserűséget, a citrust és a könnyű, aláfestő süteményes malátát, aztán feloldódik a selyemfinom szénsavas bizsergésen, végül egy nagyon józan és visszafogott keserűségben cseng le.
4,5%-os session IPA, de bárhonnan nézem tökéletes!