Csodálatos érzés, amikor a nap egyszerűen nem megy le. Valahol érzi az ember, hogy későre jár, de a nap állása csak este hatot mutat. És akkor kiderül, hogy 9 óra múlt. Ilyenkor valami féktelen szabadságérzés fog el, a játékszabályokat felfüggesztették, most mindent lehet. Pláne ha közben jelöletlen Magnum palackokból isszuk a különféle évjáratú kevert és keveretlen lambicocat, melyek úgy csúsznak mint a hosszúlépés a Balatonparton. Sami barátom söreit iszom, övé a kocsma, ez itt a Tuulensuu.

Tuulensuu finnül azt jelenti: Szél Szája – mielőtt Tampere belvárosát ráépítették volna, így hívták ezt a mezőt, melyen ma Finnország legkomolyabb söröző-étterme is áll, talán mert a két tó közti földnyelv rohadtul szeles hely volt. A Tuulensuu pincéjében a mai napig látható az a 14 évvel ezelőtti újságkivágás, melyben az újságíró bolondnak nézi a vendéglátóst, amiért az pohárral adja el a pezsgőt és hajlandó kinyitni egy üveget úgy, hogy nem biztos, hogy eladja az egészet. Sami Lappalainen és párja Anu pont azért nyitották meg az eleinte belga sörözőként aposztrofálható éttermet, hogy megszabaduljanak attól a provinciális hozzáállástól, ami akkoriban a finn vendéglátást jellemezte. Ez annyira jól sikerült, hogy azóta a Tuulensuút többször is Finnország legjobb sörözőjének választották. Nem alaptalanul. Két hatalmas hűtőben állnak az import palackok, köztük számos ritkaság és vagy húszféle lambic. A világon egyedül ők kapnak a Lindemans sörfőzdéből tiszta, keveretlen Lambicot KEGben, ami fenséges ital. Mindehhez komoly konyha és sörhöz tervezett étlap társul. Samiék személyesen járnak Belgiumba húsz éve, hogy ezt összehozzák. A címlapon látható G&T a finn Napue ginből készült vörösáfonyával és rozmaringgal.

Tampere azóta Finnország sörfővárosa lett, és ebben nem kis szerepe van Samiéknak, és annak további 9 helynek, amit azóta nyitottak, melyek közt van egy ír kocsma, egy finn kisüzemi söröző, egy hamburgerező és egy csomó más egység – melyek mindegyike a legjobb hazai és import söröket árulja. De mellé árulnak Karhut is, ami olyan mintha az Élesztő árulna mondjuk Sopronit.

És ez nem csak nála van így. Itt ugyanis nem volt az a fajta sörforradalom, mint nálunk. Finnország 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és az ezzel járó jogharmonizáció lehetővé tette a kisüzemi sörfőzdék alapítását. Gyorsan alakult is vagy 20. Amiből 11 tönkrement pár év alatt. De a maradék kilenc szépen prosperált – főleg azok, amelyekhez vendéglátó egység is tartozott. Ilyen volt pl. a tamperei Plevna vagy a Suomenlinna sörfőzde Helsinkiben.

A finnek amúgy is nagyon illedelmes emberek, és nemigen gondolkoznak forradalomban. Meg aztán sahti-t, a tradicionális finn házisört mindig is lehetett otthon főzni. És mire eljött az újhullámos sör, addigra olyan kemény alkoholellenes törvények uralkodtak, hogy az izgalmas sörök élvezete soha nem vált tömegkultúrává.

A finnek jó ideje küzdenek az alkohollal, de nem feltétlenül úgy, ahogy elsőre gondolnánk. 1919-ben a véres polgárháborúban született fiatal köztársaság érzékeny volt a különféle ideológiákra, így arra a fajta puritanizmusra is, ami az alkoholt jelölte meg a társadalmi züllés eredőjének. Már az orosz uralom alatt is megpróbálták bevezetni az alkoholtilalmat, de beleütköztek a cár ellenállásába. 1919-ben az új köztársaság egyik első törvényeként betiltották az alkoholt, ami aztán az amerikaihoz hasonló katasztrofális következményekkel járt. Szervezett bűnözés, csempészet, és paradox módon az alkoholizmus elterjedése. Azelőtt Finnország sört ivott és vodkát alig, csempészni viszont sokkal jobban megérte a vodkát, úgyhogy a finnek kénytelen kelletlen átszoktak egy durvább piára. A tilalmat ugyan egy 1932-es népszavazás eltörölte, de az alkoholizmussal és az ellene tett lépések káros következményeivel azóta is küzdenek a finnek.

Állami monopóliumban van minden 4,7%nál magasabb alkoholtartalmú ital árusítása, ami azt jelenti, hogy ezeket kevés helyen lehet kapni. Minden alkoholos italra olyan durva adókat vetnek ki, hogy egy sima alapsör is 3-4 euróba kerül a boltban, kocsmában pedig 7-9-be is. Ennek eredményeképp az emberek leginkább otthon isznak, a vendéglátás mindössze az országban elfogyó alkohol 10%-át irányítja. Ami még jobban nehezíti a helyzetet, hogy amióta az EU-ban nincsenek vámok, a finnek Tallinba járnak alkoholt venni, és ezen a betapaszthatatlan lyukon át érkezik Finnországba az összes elfogyasztott alkohol 25%-a!

Ezzel együtt a finnek imádnak inni és tudnak is. Noha elvileg tilos, nagy divatja van az utcán, parkokban ivásnak – ez a pussikalja. És a jó sört is tudják értékelni. Ma már 70 kis sörfőzde működik az országban és vagy 15 nyit a közeljövőben. Az egyiket épp Sami barátom nyitotta meg pár hete – ez a Nordic Brewery, ami elsősorban saját kocsmáit látja el innivalóval, és visszafogott ízű angol stílusú söröket főz, amint az amúgy a többi finn kisüzemre is jellemző.