„Íme a birtok legfontosabb épülete. Tudod mi ez a ház?” – kérdezte Stefan, ahogy végighajtottunk a százéves fákkal szegett kavicsos úton mely a Creutz-kastélyhoz vezetett. Neogótikus, vöröstéglás, kicsit hivalkodó épület volt. – „Templom?” – „Nem. Magtár. Ebben tartották a legfőbb értéket, a gazdagság fedezetét. A termést”.
A Creutz család 1606-ban kapta meg a grófi címet és a Porvoo a melletti földdarabot cserébe a svéd koronának tett hősies szolgálataiért. 12 ezer hektárt, ami mára 2000-re olvadt, ami még mindig nem kevés. Ebből 500-at arra használnak, hogy biogazdálkodást folytassanak rajta. A 16. generáció képviselője, Johann Creutz 2007-ben beiratkozott egy sörfőzőiskolába, ahol megismerkedett egy nála tehetségesebb sörfőzővel, és elkezdett neki alakort és más biogabonákat küldeni, amiket a földjén termesztett. Az új alapanyagok beváltak, 2009-ben meg is alapították a Malmgård Sörfőzdét a birtok legnagyobb pajtájában.
Stefannal a Helsinkiben megtartott Big Beers Small Breweries fesztiválon ismerkedtem,és azonnal felajánlotta, hogy megmutatja a Malmgård birtokot. Svéd anyanyelvű finn, és társtulajdonos a főzdében. Azelőtt annak a cégnek dolgozott, aki a húsgolyókat szállította az IKEÁnak.
A Malmgård csak biogabonából készít söröket, melyeket a birtokon termesztenek. A komlóültetvényt csak most tervezik, de már így is mondható, hogy söreiknek van egyfajta terroir-jellegük. Ennek megfelelően viszonylag konzervatív sörfőzést művelnek, a söreiket nem a kreativitás, hanem maga a föld és annak termése ihleti. Söreiket állandó magas minőség jellemzi, és a hagyományos angolos ízvilág. Legjobban akkor tárulnak fel, ha az ember odamegy és megtapasztalja a mesébe illő táj harmóniáját, rajta a gyönyörű 19. századi kastéllyal. És meglátja, hogy a grófnő a farmshopban elad, a gróf úr pedig teherautóra ül, hogy leszállítson pár száz kiló lisztet egy étterembe.
