Sebastian Sauer a német sörfőzés egyik legkreatívabb alakja, és már írtam is egyik söréről korábban >>>
Szerencsére a sör európai körei nem olyan beláthatatlanul nagyok és ha Sebastiannal még nem is találkoztam, közös ismerőseink vannak. Egy kedves közös ismerősünkön keresztül küldött nekem egy doboz sört kóstolásra. És mivel Luca – közös ismerősünk – egyben a Séfodú >>> egyik lakója, egy füst alatt e különös műhely életébe is bepillantottam, melyben három séf lakik egy fedél alatt és munkaidőn túl elmélyült kísérletezéssel – pl. mesterleves érleléssel - múlatják az időt, melynek eredményeit szombatonként be is mutatják az érdeklődőknek.
Az aacheni illetőségű Sebastian Sauer nem az amerikai-angolszász craft-beer kultúra nyomdokain halad, ő helyi hagyományokat kutat és reinterpretál. A Freigeist sorozatot egy kölni brewpubbal közösen jegyzi, és főképp savanyú sörökből áll. A Rebarbarás Gose ijesztő neve ellenére nagyon kellemes, laza és befogadható sör, szinte cideres, némi jelzésszerű savanyúsággal. 
Eleinte egy régi receptkönyből ellesett tüdős-hájas batyut majszoltunk hozzá, majd elkészült a csirkeszárny, amiben életem első finom csirkeszárnyát ismertem meg. Olyan puha volt, hogy a ropogós részek is olvadtak. Ami máskor porcogó az ezen csodás kis ropogós falat volt. Titkát Pohner Ádám, a Séfodú másik lakója tudja csak – akivel már az Acidofiliában >>> is együtt dolgoztunk Ami még furább volt, hogy egy elképesztően érett francia büdössajtba mártogattuk, ami úgy ahogy van, eredeti fadobozos csomagolásában sült meg a sütőben. – és hogy nem csak a paradicsomos irány megy a csirkeszárnyhoz.
A Freigeist Birsalmás Gose a rebarbarás nőiesebb változata, puhább és kénesebb. A Grätzhainer – a Lichtenhainer és a Grätzer keveréke – csodás, csiklandó füstös sör. A Kingpin lengyel sörfőzdével főzte Sebastian a két nép ódon könnyed, füstös búzasörét elegyítve. A Berliner Scheisse nem hozta a várakozásokat. Ez egy barna Berliner Weisse – de talán a hozzáadott epertől a szép savanyúság mellett volt némi nehezen elviselhető illata, aromája. Az Abraxxxas – Sauer leghíresebb söre – egy almás Lichtenhainer – ilyen az igazi gyümölcsös sör – savankás, trükkös, könnyed, finom – bár ez a 6%-os verzió az utóízében kicsit édes, az eredeti könnyebb verzió talán sikeresebb volt. 
Végül szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy Sebastian IPA-főzésre adta a fejét, amit eleddig tudatosan elkerült. A Miss Florida Citrus IPA konkrétan olyan volt, mintha grépfrútlét innánk – így: sör nélkül. Nem volt igazán jó. A Miss California pedig egy pár évvel ezelőtti német IPA hangulatát idézte, amikor még nem születtek meg az első igazán jó német IPA-k. Vaskos, komlózsíros, nehéz, erős és édes. Ez sem annyira nyerő. A hazai stílusokban világszínvonalú, a nemzetköziekben elég lokális.
Sebastian klasszikus savanyúsörei viszont nagyszerűek – és nem csak jók, de populárisak, könnyedek és újszerűek. Vajon hogy teljesítenének a hazai piacon?
