Miután keresztül-kasul bejártuk a martfűi sörgyárat, ideje megkóstolnunk, mit is főznek benne. Kezdetnek ott a feltűnően családdá fejlesztett Soproni. A Soproni Ászokból sima Sopronivá avanzsált alap-italt kihagyjuk, ezt mindenki ismeri, és nem mindenki van jó véleménnyel róla, mert ez nem egy igazán high-tech sör. Miközben nincsen vele semmi baj: könnyű, vizes, enyhén kukoricás ízű ital. Bővebben >>>

Az első komolyabb fejlesztés a Soproni 1895. Először ezt kóstoljuk, íme:

Először a dús szénsav és üde gabona habzása, aztán egyfajta öblös savanykásság, mely egy az egyben a Soproni íze, majd a látványos szétomlás, melynek nyomában hosszan artikulálódó, intenzív keserűség marad. Selymes teste beborítja a nyelvet, a szénsav emlékét körbehordozva a nyelven. A keserűség hosszan kitart, illegeti magát, lehet benne gyönyörködni, tényleg nagyon elegáns. Ez nem lehet más, mint a Saazer komló.A háttérben azért folyton elő-előbukkan a Soproni jellegzetes – ám kevésbé elegáns, de könnyed, savanykás íze.
Egyszerre üdítő-szerű és komoran elegáns, valóban van benne valami ódon – az 1895-ös dátum a Soproni sörgyár alapítását idézi. Nagyon jól sikerült ital. A hőmérsékletre nagyon ügyeljünk, mert többszöri kóstolás után kiderült, hogy langyosan nem hozza a formáját.